Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
(SZMSZ 157. §), majd az 1936. évi országos reformok nyomán evégből is önálló szabályrendeletet alkotott a közgyűlés.445 A városi tűzoltóság főparancsnoka felelt azért, hogy tűzvész esetén a beosztottjai a közveszély helyszínén kellő gyorsasággal megjelenjenek, ott szakszerűen járjanak el, valamint hogy a tűzkészültség állandó és hatékony legyen. Feladatát képezte a tűzoltóság felszereltségének fejlesztése és a tűzrendészeti igazgatás keretében adandó szak- vélemények készítése is. A tűzmesterek a tűzőrség munkáját irányították, oltás közben pedig vezették a mentési munkálatokat. Magát az oltási tevékenységet a csővezetők és a tűzoltók végezték, akiket a gépkocsivezetők szállítottak az esemény színhelyére. A tűzoltótisztek és a tűzoltók szolgálati beosztása 48 órás rendben írta elő az ügyeleti készültséget, azt követően 24 órás pihenőidőt biztosítottak nekik. Azonban a várost a pihenőnapon is csak külön engedéllyel hagyhatták el, minthogy szolgálatra bármikor berendelhetők voltak, ha a szükség úgy kívánta.446 A hivatásos tűzoltók mellékfoglalkozást nem űzhettek és a polgármester engedélye nélkül máshol tisztséget sem vállalhattak. Mindannyiuknak a város területén kellett lakniuk, lehetőleg a szolgálati helyükhöz közel, így csak oly lakást fogadhattak el, amelyet a tűzoltóság vezetője engedélyezett. Fegyelmi jellegű szolgálati hanyagság vagy mulasztás esetén fegyelmi eljárásnak volt helye velük szemben, amely eredményeként figyelmeztetést, dorgálást, a szabadnap elvonását vagy harminc pengőig terjedhető pénzbírságot szabhattak ki rendbüntetésként. Ugyanakkor azon tűzoltók, akik szolgálat közben kiemelkedő bátorságot, ügyességet mutattak, vagy az oltásban és a mentésben egyébként kitüntették magukat, elismerésben voltak részesíthetők nyilvános dicséret, okmányba foglalt polgármesteri dicséret, valamint pénzbeli jutalom formájában. A tűzoltók szolgálati öltözékét természetbeli járandóságként úgy biztosították, hogy évente két öltöny, egy sapka és egy pár csizma, kétévenként pedig egy rövid kabátjusson nekik. A tűzoltótiszteknek ruhaátalányt is fizettek.447 3. A tűzesetek mellett az áradások ellen is mind gyakrabban kellett védekezni Vásárhelyen a korszak utolsó éveiben: evégből a földmívelésügyi miniszter szorgalmazására árvédelmi szabályrendeletet alkottak 1943-ban.448 E szerint a város a területét védő körtöltésen belül gondoskodott az árvédekezésről, ha veszélyhelyzet keletkezett. Ez utóbbi akkor állt be, ha a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat mindszent-apátfalvi szakigazgatója a város polgármesterét hivatalosan értesítette az áradás veszélyéről. A szakigazgató rövid úton jelezte a belvízveszedelmet is, amelyet a körtöltésen kívül eső ártéren keletkező folyások okozhattak. Ezt követően a 445 A tűzrendészet fejlesztéséről szóló 1936. évi X. te. és a m. kir. belügyminiszter 1936. évi 180.000. számú rendelete a tűzrendészet újabb szabályozásáról. MRT 1936. Bp., 1937 . 789-920. p., valamint Jkv. 1940: 28. (Szabályrendelet Hódmezővásárhely thj. város hivatásos tűzoltóságának szervezetéről és szolgálatáról, 1-6. p.) Korábbról lásd még a m. kir. belügyministernek 53.888/11. szám a. az összes vármegyei és városi törvényhatósághoz intézett körrendeletét a tűzrendészeti kormányrendelet kibocsátása tárgyában. MRT 1888. Bp., 1888. 1727-1756. p. és a m. kir. belügyminiszter 1925. évi 230.000. számú körrendeletét a tűzrendészetről alkotott 53.888/1888. B. M. számú rendelet kiegészítéséről, módosításáról és végrehajtásáról. MRT 1925. Bp., 1926. 249-259. p. 446 Jkv. 1940: 28. 3-4. p. 447 Uo. 5-6. p. 448 Jkv. 1943: 73. (Hódmezővásárhely thj. város árvédelmi szabályrendelete, 113-116. p.) 107
