Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

költségvetési üzemek működését. Megállapította, hogy tevékenységük „kedvezően hatott a lakosság művelődési, szociális, egészségügyi szükségleteinek kielégítésére, az oktató-nevelő munkára, népünk tudatának formálására". Az MSZMP X. pártkongresszusának útmutatásai szerint a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének lényegeként azt a tervet emelte ki, hogy „egyidejűleg erősítjük a központi hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát".

227 A demokratikus intézmények fejlődésében örömmel fogadta az önkormányzatinépképviseleti jelleg érvényre juttatását, amelyet az 1970. évi választójogi törvény is elősegített. A közvetlen hatalomgyakorlás eszközeként helyeselte a falugyűlések intézményét. Oda konkludált, hogy a népképviseleti szervek egyre inkább érdekképviseletiekké is válnak: egyeztetik a központi és a helyi érdekeket. A népképviseleti szervek cselekvőképességének növekedését fedezte fel az önkormányzati jellegű hatáskörök szélesítésében is. A demokratikus centralizmus differenciáltabb érvényesülését segítette elő továbbá a városi/községi és a megyei tanácsok közti hierarchikus viszony megszüntetése, mivel a szocialista önkormányzati jelleget nem tartották összeférhetőnek az önkormányzat felülről történő utasítgatásával. A tanácsi önállóság növelése volt a célja a hatáskörök áttelepítésének és a gazdasági kompetenciák emelésének is.

228 A népképviselet szerepének növelését szolgálta a területi elv és az ágazati irányítási elv korszerűsítetett értelmezése is: ez a szakigazgatási szervek kettős alárendeltségének megszüntetésében nyilvánult meg leginkább. Ugyanakkor a felsőbb szintű ágazati irányítás szükségességét továbbra sem kérdőjelezték meg, csupán a bürokratikus centralizmus hátrányait kívánták mérsékelni azzal, hogy „több levegőt" biztosítanak a helyi szerveknek. A tanácsok tömegszervezeti kérdésére is kitért a szónok: ebben megállapította, hogy a korábbi évek elemzései szerint e tömegszervezetiség nem igazolódott be, a tanácsok sem pro forma, sem tartalmilag nem váltak — nem válhattak! — tömegszervezetekké. Ezért a javaslat — miként az előző felszólaló is észrevette — mellőzte az erre való utalást. Ugyanakkor mindez Fehér Lajos értelmezésében sem jelentette a társadalommal fenntartott kapcsolatok fontosságának megkérdőjelezését, mi több: szükségesnek tartotta fokozni az együttműködést a helyi népfrontbizottságokkal. A tanácsok szocialista önkormányzatiságának biztosítékául említette a NET alkotmányos, valamint a magasabb szintű végrehajtó bizottság és a minisztertanács törvényességi felügyeletét. A minisztertanács ugyanakkor továbbra is irányította a tanácsok és a végrehajtó bizottságok munkáját, de nem tételes beavatkozással, hanem elvi és normatív intézkedésekkel. Ez nem érintette azt a gyakorlatot, hogy a miniszterek ágazati szintű irányítási tevékenységet végeznek, de törekedniük kellett — főként megyei szinten — az önkormányzatiság követelményeivel történő összehangolásra. A különböző szintű végrehajtó bizottságok hierarchikus rendszere szintén nem változott a javaslat szerint, azonban a vb titkári teendőket a jövőben csak megfelelő képesítéssel bíró személyek végezhették az igazgatás szakszerűségének növelése érdekében.

229 227 OGYN 1971. 42. ülés. 3194-3195. hasáb, lásd még: Fehér Lajos felszólalása. Ál 1971. március. (3. szám) 204-214. 228 OGYN 1971. 42. ülés. 3196-3197. hasáb 229 OGYN 1971. 42. ülés. 3198-3200. hasáb