Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

tömegkapcsolati munkájának területét. A mindennapi gyakorlat ezen a területen már kialakította azokat a formákat, amelyek a fejlődést elősegítették, azonban e javaslat teremtett lehetőséget arra, hogy azon állampolgárok, akik a tanácsoknak nem tagjai, szintén az alkotó munka részeivé válhassanak a bizottságok által, ahová különböző szakemberek is bevonhatók lettek. A hatáskörök decentralizációja és a községekhez telepítése azt is eredményezi majdan, hogy a lakosságnak nem kell a járási székhelyre utazni ügyei intézése érdekében. Ugyanakkor rámutatott: a megnövelt feladat- és hatáskör a tanácsi apparátus anyagi és erkölcsi megbecsülésének emelését is feltételezi amellett, hogy nagyobb szakmai felelősséget teremt. Üdvözölte a végrehajtó bizottságokra irányadó új rendelkezéseket is, amelyek lehetőséget adtak a tartalmas munkára és a meghozott határozatok érdemi végrehajtására. Ennek egyik jelét látta a 48. §-ban megjelenő azon normában is, mely szerint a végrehajtó bizottságoknak a jövőben nem kéthetente, hanem havonta kell ülést tartaniuk, s ezzel a hivatali apparátust tehermentesítik a sokrétű szervezőmunka egy része alól. Helyeselte azokat a jogi tételeket is, amelyek a helyi és a központi érdekek összhangjának megteremtését szolgálták, és olyan irányba fejlesztették a tanácsok tevékenységét, amelyekkel erősödik azok önállósága is. A végrehajtó bizottságok kettős alárendeltségének — irányításának, ellenőrzésének és felügyeletének — további fenntartását is szükségesnek vélte, azonban aggodalmának adott hangot a járási hivatalokkal összefüggésben, mivel azok joghelyzetét a javaslat nem részletezte, így szorgalmazta a végrehajtási rendeletben ezek szabatos kifejtését.

225 Bencsik István az 1967-1971. évi országgyűlési időszak legfontosabb törvényjavaslatának nevezte az asztalon lévőt, amely a tanácsrendszer továbbfejlesztését három irányból is megvalósította: a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a gazdaságirányítás rendjének átalakulása, valamint az államélet és a szocialista demokrácia fejlődése tekintetében. A gazdasági döntéseknek az új gazdasági mechanizmus elvei szerinti decentralizációja a lakosság életkörülményeit máris kedvezően érintette, és politikailag is megszűnt a minden részletre kiterjedő központi előírás módszere. Ekként érvényesülhet a megyei és a települési önkormányzat eszméje az új tanácsokon mint népképviseleti-önkormányzati szerveken keresztül. Ennek azonban a felszólaló szerint különböző feltételei voltak: ilyenként említette a személyi biztosítékokat, amelyekkel a „nép legjobb képviselői" kerülhetnek a tanácsokba, valamint az intézményes garanciákat, amelyeket a harmadik tanácstörvény teremtett meg. Ugyanakkor a népfronttal való kapcsolatra vonatkozó rendelkezéseket hiányosnak tekintette, mivel a javaslat elődeivel ellentétben nem mondta ki nyíltan, hogy a Hazafias Népfront a tanácsok tömegbázisa volna — ennek ellenére nem terjesztett elő módosító indítványt.

226 Fehér Lajos, a minisztertanács elnökhelyettese a tanácsi intézmények törvényi szabályozásának történetével kezdte hosszú beszédét, amelyben nem mulasztott el kitérni az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány szerepére sem. Adatokkal illusztrálta a tanácsok város- és községpolitikai fejlesztési tevékenységét, a költségvetési pénzeszközökkel való gazdálkodásuk eredményességét, a tanácsi vállalatok és a OGYN 1971. 42. ülés. 3187-3190. hasáb OGYN 1971. 42. ülés. 3190-3192. hasáb