Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

művelődésügy és az egészségügy terén bontakozott ki jelentősebb diskurzus, mivel a javaslat a községi tanács hatáskörébe utalta az iskolaigazgatók és a körzeti orvosok kinevezését is. Ezt többen aggályosnak vélték; kérdésesnek találták ugyanis, hogy a kellő politikai és szakmai szempontok érvényre juttathatók-e ebben a kinevezési rendben. Végül is a bizottságok elfogadták ezt a megoldást, de megjegyezték: nagymértékben megnöveli a tanácsok felelősségét a kinevezési jogkör önálló gyakorlása. A községi tanácsokról szólva a továbbiakban arról beszélt, hogy 1970 végi adatok szerint 1875 létezett belőlük, míg 1960 több mint háromezer. A különbség oka a községi közös tanácsok megalakulásában volt keresendő, amely jelentős fejlődést hozott a kisebb községek életében. Ugyanakkor a falugyűlés intézményét megtartva minden, a közös tanács működtetésében részt vevő község lakossága meg tudta fogalmazni véleményét és érdekeit. A nem székhelyközségekre azonban a jövőben is figyelni kellett: az ott élők nem érezhették úgy, hogy a tanács távolabb került tőlük a szó politikai, társadalmi, emberi értelmében. Szót ejtett a létrehozandó járási hivatalokról is. A járási tanácsok megszüntetésének elsődleges okaként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek önállósodását, azok területi szövetségeinek létrejöttét jelölte meg. A mezőgazdasági termelés összehangolásában ezzel a járási tanácsra már nem volt szükség, noha eredetileg tevékenységük e területen volt a legaktívabb. Befolyásolta a járásokkal kapcsolatos döntést a hatásköri decentralizáció is, amely a községekhez utalt számos, korábban járási hatáskörbe tartozó feladatot. Ennek jegyében jöttek létre a nagyközségek is. Ugyanakkor a járási hivatalok mint járási szintű államigazgatási szervek működtetését az előadó mégis indokoltnak tartotta, különösen az aprófalvakkal tűzdelt megyékben.

222 A tanácsok, valamint a területükön működő vállalatok és szövetkezetek együttműködését tekintve a megyei szintű terület- és településfejlesztési hatásköröket emelte ki, mivel a lakosság összefogása és közreműködése e téren bontakozhatott ki leginkább, „ez pedig a szocialista demokrácia élő és cselekvő erejével azonos" — állapította meg a felszólaló. Végezetül a bizottság módosító indítványaival egyetemben ő is elfogadásra ajánlotta a javaslatot.

223 A további hozzászólások sorát Trautmann Rezső nyitotta meg, aki szerint a tanácsok képviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegének deklarálásában nyilvánult meg legszembetűnőbben a törvényjavaslat újszerűsége, amely számára azt a komplex kérdést vetette fel, hogy a tanács és szervei működésének jellege ezentúl népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási lesz-e külön-külön és együtt is? A kérdésre végül nem adott választ, csak azt hangoztatta, hogy ezen elvek érvényre juttatása „nagy és szép feladat", amelyben fel kell ismerni és biztosítani szükséges a kölcsönösséget a tanács és az állampolgár között.

224 Tóth Szilveszterné a megnövekedett hatáskörök gyakorlásához szükséges garanciákról és feltételekről szólt. A hatósági, államigazgatási jellegű feladatok mellett megjelenő érdekképviseleti feladatkör az addigiaknál jobban előtérbe helyezte a tanácsok 222 OGYN 1971. 42. ülés. 3180-3183. hasáb, lásd még: Gonda György előadói beszéde. Ál 1971. március. (3. szám) 200-204. 223 OGYN 1971. 42. ülés. 3184-3185. hasáb 224 OGYN 1971. 42. ülés. 3185-3186. hasáb