Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

A tanácsok és szerveik munkájának fejlesztéséről szóló napirendi pont és tervezet előadója Biszku Béla volt.

205 Az előadó elmondta, hogy a tervezetet előkészítő bizottság a munkaanyagot több fórumon is megvitatta bevonva a Gazdaságpolitikai Bizottságot, a Politikai Bizottságot, a megyei első titkárokat, a megyei vb elnököket, valamint a párt és a minisztériumok dolgozóit, elméleti és gyakorlati szakembereket. Expozéját a tanácsok új jellegének ismertetésével kezdte: a korábbi államhatalmi, igazgatási és tömegszervezeti entitások helyett a szocialista állam helyi népképviseleti, önkormányzati és államigazgatás szerveivé kell őket átalakítani. Utalt arra, hogy az önkormányzatiság eszméjét többen „burzsoá találmánynak" tekintik, holott a haladóbb nézet szerint az olyan jelenség, amely mind a tőkés, mind a szocialista rendszerben előfordulhat. Ennek megfelelően az önkormányzat fogalmába elsősorban az alábbi tartalmi elemeket illesztette: a tanácsi szervek önállóságának fokozása, különösen a helyi kommunális, szociális, kulturális feladatok megvalósítása és a gazdasági-pénzügyi viszonyok területén. A tanácsok önkormányzati funkcióit fokozatosan kívánták bővíteni, létrehozva azok jogi biztosítékrendszerét is.

206 Ugyancsak elvi jelentőségűnek nevezte a tanácsok területi igazgatási szintenként való differenciált szabályozását, mivel az önkormányzati jelleg kialakítására leginkább a községi és a városi tanácsoknál mutatkozott lehetőség. „Az önkormányzat nemcsak az eddiginél nagyobb, hanem minőségileg is másfajta önállóságot jelent — fogalmazott Biszku. — Jogszabályokban körülhatároltan rendelkezést jelent a helyi eszközök, helyi káderek, helyi erőforrások felett, ugyanakkor nagyfokú felelősséget teremt a helyi szükségletek, igények kielégítésében, és fokozza a dolgozó nép ellenőrzését az igazgatási munkával kapcsolatban."

207 Az előadó határozottan kiemelte, hogy a jugoszláv önigazgatás fogalmával a magyar önkormányzatiság nem azonos, nálunk nem lesz szó „de-etatizálásról", vagyis az állam szerepének háttérbe szorításáról, hanem a hazai reform fenntartja a demokratikus centralizmus addig is követett elvét. A tanácsok továbbfejlesztésének szintén kulcsponti elemeként említette a gazdasági megerősítésüket: az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottsága kétszer is tárgyalta e kérdést, és az Országos Tervhivatal, valamint a Pénzügyminisztérium is egyetértett vele. A korábbi gyakorlattal ellentétben — amely redisztribúciós jelleggel előbb centralizálta, majd újraosztotta a bevételeket — a tanácsok így maguk rendelkezhettek a pénzeszközeik egyre nagyobb részével. Ebben annak a burkolt beismerése is benne nyugodott, hogy központilag nem tudták megoldani a csak helyileg érzékelhető anyagi források biztosítását.

208 Megyei szinten tervkoordinációs bizottságok létestését is javaslatba hozta a tervezet a nem tanácsi szervekkel való együttműködés fokozására főként a lakosság kommunális ellátásában. Ugyanakkor kifejezett döntési jogot nem kívántak nekik biztosítania a nem tanácsi vállalatokkal összefüggésben. 205 MOL MSZMP 288. f. 4/106. ő. e. (1970. április 16.) 1., Melléklet: a Központi Bizottság és a Minisztertanács 1970. április 16-án megtartott együttes ülésén tanácskozási joggal résztvett elvtársak. 206 MOL MSZMP 288. f. 4/106. ő. e. (1970. április 16.) 6-9. 207 MOL MSZMP 288. f. 4/106. ő. e. (1970. április 16.) 10. 208 MOL MSZMP 288. f. 4/106. ő. e. (1970. április 16.) 11-12.