Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

Ezen módosításokkal — a rendszer lényegét meg nem változtatva — a második tanácstörvény öt részben és 66 szakaszban célszerűségi és politikai szempontokból új lehetőségeket nyitott meg a helyi tanácsok előtt, biztosítva azt, hogy tevékenységük az adott közigazgatási egység területén gördülékenyebb, a felsőbb szervek egymást is keresztező utasításaitól mentesebb — egy szóval élhetőbb legyen. Ehhez hozzátartozott a szakmai színvonal növelésének igénye is, amelyre a kötelező káderpolitikában is törekedtek nagyobb figyelmet szentelni.

189 Mindez előjele volt egyben a hazai és a szovjetunióbeli változásoknak még akkor is, ha az 1956. évi forradalom és szabadságharc sorsa Magyarországon nem ezt érzékeltette. d) A második tanácstörvény végrehajtása Szegeden Az új jogszabályok előkészítésének folyamatában a szegedi tanács 1954. július 28-án tartott rendes ülésén foglalkozott e város minisztertanács alá történő rendelésének kérdésével, amelyre az 1954. évi 9. tvr. nyújtott lehetőséget: a megyék joghatóságából kiemelve közvetlenül a minisztertanács alá volt rendelhető az a százezer lakoson felüli város, amelynek az ország népgazdasága, a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedő jelentőségű ipara volt, és emellett kereskedelmi hálózata, szociális, kulturális, egészségügyi intézményei, politikai és igazgatási szervei a megye területén is túlterjedő irányító és szervező tevékenységet fejtettek ki. Feltételül szabta a jogszabály továbbá, hogy a lakosságának döntő többsége az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, a kulturális, egészségügyi, szociális és igazgatási intézményeknél dolgozzék. Ily módon Szeged tanácsa a megyei tanácsokkal emelkedett volna egy közigazgatási szintre, s ezzel kiszakadhatott Csongrád megye tanácsának közvetlen irányító jogköréből.

190 Tombácz Imre vb elnökhelyettes ismertette a tanács tagjaival a végrehajtó bizottság két nappal korábban hozott határozati javaslatát, amelyben a testület támogatta a helybeli üzemek és hivatalok dolgozóinak ez irányú kezdeményezését. A tanácsülésen hozzászólók is támogatták az elhatározást, mivel abban a város továbbfejlődésének zálogát látták (Lóránt László, Komócsin Antal, Láng Károly, Biczó György, Gallé László, Bürgés Mihályné, Siprikó Gyula, Kószó Lajos, Farkas Istvánné, Ipovitz András és Savanya Miklós).

191 Az elfogadott tanácsi határozatban megállapították, hogy az 1950. évi területrendezés előtt Szegednek 140 ezer lakosa volt, azonban a tanyavilág önállósodásával ez a szám 90 ezerre változott. A városias jellege megmutatkozott egyebek mellett abban is, hogy a lakosság 52%-a dolgozott az iparban és a kereskedelemben, 25%-a a közlekedésben és a közszolgálatban, 15%-a szabad vagy tudományos foglalkozású volt, míg a mezőgazdaságban csupán 8%-a tevékenykedett. Szeged országos viszonylatban is kiemelkedő textilipari központként vette ki részét a hazai könnyűiparból, de más ága189 Lásd még KOVÁCS TIBOR: A második tanácstörvény egyes jellemzői. Ál 1975. augusztus. (8. szám) 675-682. 190 1954. évi 9. tvr. az igazgatási területszervezésről. 5. § (1), (6) bekezdés. 191 Jkv. 104-5/1954. t. sz. 1954. július 28. 1-4.