Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

tatása körül bontakozott ki. Megállapította, hogy a 80 ezret is meghaladó felszólalások túlnyomó többsége üdvözölte azt, ugyanakkor a gyűlések és az elhangzott vélemények egyben sokoldalúak, gazdagok és érdemben is figyelemre méltók voltak. Ezek közül kiemelte azon indítványokat, amelyek szorgalmazták a tanácstagok anyagi, büntetőjogi és fegyelmi felelősségének megteremtését. Ezt végül nem vették fel a javaslatba, hiszen a tanács választott szerv, tagjai nem álltak olyan jogviszonyban, amely fegyelmi felelősségre vonást vethetett volna fel, ugyanakkor a másik oldalon rendelkezésre állt a visszahívás joga. Külön büntetőjogi felelősségre szintén nem volt szükség, hiszen a büntető törvény hatálya rájuk is kiterjedt. A végrehajtó bizottságok tagjaira nézve azonban állt a fokozott — ha nem is fegyelmi — felelősség, ezt fejezte ki az eskütételi kötelezettségük is. A felsőbb szintű tanácsok határozat megváltoztató jogát sokan opponálták, mivel ez gátolja a tanácsi önállóságot. A miniszter kénytelen volt elismerni ennek igazságtartalmát, mégis a rendszer fenntartása mellett érvelt. Mivel jogtudósként jól tudta, hogy valóban hatékony érveket nem hozhat fel, a demokratikus centralizmus sokat emlegetett elvébe fogódzkodva azt hirdette, hogy a helytelen vagy törvényellenes helyi határozat megsemmisíthetősége mégis helyeselni való, mivel ekként illeszkedhetnek megfelelően a tanácsok az államhatalom egységébe. A vb titkári tisztség betöltésének végzettséghez való kötését elvben helyeselte, azonban a gyakorlatra kívánta hagyni ennek érvényesítését.

180 Sokan javasolták, hogy tanácstagokká, valamint vb elnökökké csak rezidens személyeket lehessen megválasztani. Ezt a kezdeményezést Erdei figyelemre méltónak találta, azonban normatív módon való rögzítését mégsem tartotta szerencsésnek, mivel ezzel a kedvező esetek elől is elvennék a lehetőséget. A visszahívás jogának pontosítását és részletezését is többen kívánták, ezek végül a szintén napirenden lévő választási törvénybe kerültek be. Létezett ugyanakkor számos olyan javaslat is, amelyeket a népfront előkészítő bizottsága és a minisztertanács is „megfogadott". Ilyen volt például a tanács hatáskörének szabatosabb megfogalmazása, abban a helyi jellegű feladatokra történő utalás, az állami és társadalmi szervek azon kötelessége, hogy segítsék a tanácstagok munkáját, valamint a nem tanácsi szervek és a tanács közötti szorosabb kapcsolat kialakítása, amely értekezletek formájában fog megvalósulni. Erdei méltatta a képviselőtársak indítványait is, és valamennyit elfogadásra ajánlotta.

181 Kitért a miniszter annak elemzésére is, hogy a tanácsok felett nem állnak államigazgatási szervek; ekként valósul meg a nép közvetlen beleszólása az államhatalom helyi gyakorlásába mind a tanács plénumán, mind az állandó bizottságokban. Mindezt nagyban elősegíti majd az új népfront is, hiszen annak feladatai sokban egyezőek a tanácsokéval. Ugyanis a népfront olyan széles, demokratikus tömegmozgalom, amely a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet területein fejti ki tevékenységét: „a népfront az a politikai erő, amely alapja és forrása a helyi tanácsok államhatalmi tevé180 OGYN 1954. 13. ülés. 543-545. hasáb, lásd még ERDEI FERENC: Felszólalás a tanácstörvény országgyűlési tárgyalásán. Ál 1954. augusztus-szeptember. (8-9. szám) 429-435. 181 OGYN 1954. 13. ülés. 546-548. hasáb