Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
kalmasak közül a haladó hagyományaik és a nagy kulturális múltjuk miatt. Külön is üdvözölte Pongrácz Kálmán és a jogi bizottság előző napi módosító javaslatát, amely Budapest joghelyzetének erősítését szándékolta. Itt felemlítette Buda és Pest történelmi jelentőségét, szenvedéseit és létezésének nagyszerűségét, hiszen „él magyar, áll Buda még". A községi parasztok helyzetével foglalkozva egy mesével illusztrálta, hogy a tanácstagi munkához emberség és szeretet is szükséges, mivel ők biztosítják a népnek a mindennapi kenyeret. Ezáltal a munkás-paraszt szövetség alapkövének nevezte a javaslatot, ugyanakkor az értelmiség bevonásának fontosságát is megemlítette. Rendkívül helyesen arra szólított fel, hogy „végleg el kell tűnnie minden értelmiségellenes előítéletnek az új tanácsokból", mivel a néphez hű értelmiség a múltban és a jelenben is teljesítette/teljesíti hazafias kötelességét, az ország függetlenségének és a békének a szolgálatát. Vörösmarty soraival ajánlotta elfogadásra az új tanácstörvényt: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll." 177 Mileji István a „zalai dombos vidék dolgozó népének" képviselőjeként és mint termelőszövetkezeti elnök beszélt a tanácsok és a tsz-ek együttműködéséről, Göcsej község fejlődéséről. Szorgalmazta, hogy a tanácsok többet foglalkozzanak a kereskedelemmel és a helyi iparral. Ugyanakkor Iván Istvánnéval szemben azon óhajának adott hangot, hogy ne legyenek olyan sűrűn tanácsülések (ti. havonta), mivel azokat unja a nép. Ekkor Rákosi Mátyás közbeszólt: „Ha nem érdekes! Ha érdekes, nem unja!" — erre tapsra fakadt az országgyűlés. A szónok azonban ügyesen fordított az általa mondottakon: ha kevesebb lesz az ülések száma, azok jobban fogják érdekelni a népet! 178 A miniszteri válasz előtt az utolsó hozzászóló Seregélyi József volt, s Pest megyei példákat hozott fel annak bizonyítására, milyen jól működtek a tanácsok általában. Ugyanakkor belátta, hogy a tapasztalatlanság és az „ellenséges elemek" következtében hiányosságok is adódtak. Beismerte, voltak olyan tanácsi funkcionáriusok is, akik magatartásukkal annak ellenére sem segítették az előrehaladást, hogy elvileg nem az „ellenség" körébe tartoztak. Az állandó bizottságok felében jelentősnek ítélte a munkát, a többiben azonban nem volt hatékony, mivel a végrehajtó bizottságok nem segítették őket kellően. Ezért fontosnak tartotta a szónok a javaslatnak az állandó bizottságokra vonatkozó fejezetét, amely biztosította az együttműködést az egyéb tanácsi szervekkel. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az állandó bizottság és a vb nincs egymásnak alárendelve, mégis jó volna, ha az utóbbi tagjai részt vennének az előbbiek ülésein. Hosszasan beszélt a helyes bizottsági munka feltételeiről, valamint a megfelelő tömegkapcsolatok kialakításáról. O is lényegesnek tartotta a tanácstagok beszámolási kötelezettségét, amelynek nem mindenki tett eleget Pest megyében sem. Mérleget vonva azonban úgy gondolta: a hazai tanácsok is bebizonyították, hogy felette állnak minden „burzsoá" államhatalomnak. 179 Az országgyűlési vitát Erdei Ferenc igazságügy-miniszter beszéde zárta. Ennek első részében arról a „valóságos tömegmozgalomról" szólt, amely a tervezet megviOGYN 1954. 13. ülés. 533-536. hasáb OGYN 1954. 13. ülés. 536-538. hasáb OGYN 1954. 13. ülés. 539-544. hasáb
