Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

fejlődésről azonban örömmel mondhatta, hogy azt üdvözli a hazai protestantizmus, mivel a nemzeti összefogás tükröződött benne. „A Népfront tevékenységének ez az új lendülete új erkölcsi meggazdagodást ad hazaszeretetünknek" — fogalmazott patetikusan, majd a törvényjavaslat néhány elemét említve támogatásáról biztosította az országgyűlést. 174 Iván Istvánná a bácsalmási parasztságot képviselve nyugtázta: a Horthy-korszakkal szemben a dolgozó parasztok irányítják a községeket, s ekként azon településeken, ahol a tanácsok jól működnek, máris fejlődés mutatkozott meg. Azonban némely helyeken a végrehajtó bizottság tagjainak nemtörődömsége vagy felelőtlen ígérgetései miatt még akadtak hibák. Problémaként értékelte ő is a túlzott centralizálást, amely sokszor akadályozta az érdemi ügyintézést és a helyi kezdeményezések kibontakozását. Szintén komoly hibának tekintette azon eseteket, amelyekkor a felsőbb szervek a helyi, járási tanácsok megkérdezése nélkül döntöttek lényeges kérdésekben. Sokat kellett javítani szerinte a tanácstagok beszámolóin és a fogadóórák megtartásán is, nemkülönben az ügyintézés udvariasságán és néhol a segítőkészségen egyaránt. „Nem a dolgozók vannak a hivatalért, hanem fordítva, a hivatal van a dolgozókért" — állapította meg találóan. Végezetül módosító javaslatot terjesztett elő avégből, hogy a községi tanácsok ne legalább kéthavonként, hanem havonként legyenek kötelesek ülést tartani.

175 Parragi György szerint a törvényjavaslatban népünk szívdobogása lüktetett, s ez annak a következménye volt, hogy a tanácsok fogalma rendkívül gyorsan átment és beleivódott a köztudatba. Ugyanakkor biztos volt abban, hogy a jövőben elejét fogják venni az esetleges hibáknak, félremagyarázásoknak és a „kiskirályok" tevékenységének is. Az új törvény egyenesen kötelességévé tenné minden tanácsnak és végrehajtó bizottságnak, hogy „egyszerre legyen a magyar élet fáján levél, amelyen keresztül lélegzik, asszimilál ennek az életnek a fája, és ugyanakkor gyökér, amely mélyen behatol a népnek, a magyar történelem haladó hagyományainak, a magyar nép hazaszeretetének talajába, és onnan felhozza az életet adó tápanyagokat az ágakba, a lombokba." Az 1950. évi tanácsválasztásokat minden későbbi nehézség ellenére történelmi érdemnek tekintette, s Camilio Cavourt idézve vont párhuzamot az olasz nemzetállam megteremtése és a magyar népi demokrácia felemelkedése között: „csak segítsék az olasz népet a nyeregbe, lovagolni már tudunk magunktól is!" A magyar népnek is erre a segítségre volt szüksége: az első tanácstörvény elfogadása után már tudott élni a maga hatalmával. Az új javaslat az igazi autonómiát és az igazi önállóságot: a valódi önkormányzatot biztosítja a tanácsok számára, s ezzel megvalósulni látta Kossuth szállóigévé nemesült mondását: „a néppel a népért".

176 Szubjektívan folytatva felszólalását arról beszélt, hogy a városokban a közéletben való részvétel joga és lehetősége megnyílt azok számára is, akik korábban a „falakon kívül" — a külvárosokban, munkásnegyedekben — éltek. Üdvözölte a megyei jogú várossá nyilvánítás intézményét, s Debrecent, Sopront és Pécset említette az erre alOGYN 1954. 13. ülés. 521-524. hasáb OGYN 1954. 13. ülés. 524-530. hasáb OGYN 1954. 13. ülés. 530-532. hasáb