Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

ekként bizonyítva, hogy a tanácsrendszer tudott élni a népi demokrácia adta lehetőségekkel az egyébként kétségkívül meglévő hibák ellenére is. Az utóbbi hiányosságokat tárta fel az MDP III. kongresszusa 1954 tavaszán, s ezek közül a felszólaló a tömegkapcsolatok nem megfelelő alakulására hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor bíztató tényként említette, hogy az új kormány hivatalba lépése óta (Nagy Imre első kormánya, 1953-1955) örvendetesen nőtt a lakosság aktivitása főként a tanácsi bizottságok munkájában.

160 Adatokkal illusztrálta a tanácsoknak a gazdaságban, a társadalmi szükségletek kielégítésében és a kulturális nevelésben elért eredményeit. Ezek alapján oda következtetett, hogy a tanácsok „jó munkát" végeztek négy év alatt, s ezt fejlesztette tovább a III. pártkongresszuson elhangzott elvek szerint az új törvényjavaslat, amely a több éves gyakorlati tapasztalatokat is hasznosította. „A javaslat minden egyes pontja pártunk politikáját, a dolgozó népről való fokozott gondoskodást, a dolgozók védelmét, a szocialista törvényességet tükrözi vissza" — értékelte átfogóan Apró Antal az új tanácstörvény tervezett szövegét. Ennek legfontosabb eszköze a tanácsok jogainak kiszélesítése volt, ahogyan azt a kongresszus elhatározta. A javaslat további erényeként emlékeztetett a széles körű társadalmi vitára, melynek következtében abban „a magyar dolgozók millióinak véleménye is kifejezésre jut[ott]". Összességében úgy vélte, az új népfronttal tovább erősíti a javaslat a dolgozó nép hatalmát, s így támogatta annak elfogadását. 161 Beresztóczky Miklós a katolikus papok és a hívek nevében szólalt fel. Beszédében nyomban hangsúlyozta, hogy egyházi tevékenységében a népi demokrácia sohasem gátolta, mi több: a tanácsokban az Isten kegyelmét a szebb jövő létrehozására felhasználó nép hatalmának gyakorlóit becsüli. „A tanácsokban, mint népünk, mindnyájunk hatalmának kifejezőjében és gyakorlójában nem ellenséges szervet, nem egy tőlünk idegen társulást és jószándékaink elgáncsolóját látjuk, hanem a mi akaratunkból, a mi törekvéseinkből is forrásozó, nagy elszánásokat és célkitűzéseket irányító, terveink végrehajtásán serénykedő és a nehézségeket elhengerlő akarat hordozóit" — ekként összegezte hitvallását. A törvényjavaslatból kiemelte a jogorvoslati rendszer fejlődését, amellyel a jogkereső közönség lakóhelyéhez közelebb találhat magának fellebbezési/felülvizsgálati fórumot, mint korábban. A tanácselnököket (a vb elnököket) is méltatta mondván, hogy ők nem olyanok, mint a fejünket szorító vaskalap, „hanem értünk gondolkodó, józan agy[ak]". Mindezek miatt a katolikus egyház a tanácsokkal való harmonikus együttműködésre törekedett, így például a kispapoknak oktatták a tanácsokról szóló ismereteket is. A plébánia és a tanácsháza ugyanis hasonló célt szolgált: a nép dolgainak helyi szintű intézését.

162 A tanácsokat a magyarság békemunkájával is azonosította: „a magyar nép békeakarata már nem jelszó vagy pátosz vagy írott malaszt, hanem maga a magyar élet, a férfiak munkája, a nők szorgoskodása, a gyermekek mosolya: az, amit szépségnek, jóságnak, igazságnak, boldogságnak, lelkesedésnek, erőnek, hazafiságnak, értelmesség160 OGYN 1954. 12. ülés. 480-482. hasáb, lásd még APRÓ ANTAL: AZ új tanácstörvény jelentősége. AI 1954. augusztus-szeptember. (8-9. szám) 417-422. 161 OGYN 1954. 12. ülés. 483-486. hasáb 162 OGYN 1954. 12. ülés. 488-489. hasáb