Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

és egyébként sem volt pontosan meghatározott a hivatali szervezethez való kapcsolatuk. A tagok sokszor nem is ismerték azt a munkaterületet, amely a bizottság hatásköréhez illeszkedett. Ezen anomáliákat elhárítandó a javaslat nagy hangsúlyt fektetett a — modern kifejezéssel élve — komitológiára is. A tanácstagok jogairól és kötelességeiről szólva azok ellenőrző szerepére hívta fel a figyelmet, amelyet a bürokrácia elleni küzdelem eszközeként is értelmezett az előadó. Szintén érdemként emelte ki a választási eljárásban érvényre jutó területi elvet, amellyel minden választókerület lakossága egy tanácstagot választ. A javaslat megszüntette azt a korábbi gyakorlatot, amely lehetőséget adott az egyes minisztériumok részére, hogy közvetlenül gyakoroljanak felügyeletet a végrehajtó bizottságok felett. Ezentúl az irányítás joga a minisztertanácsot illeti meg. A tanácsok gazdasági önállóságát is fokozza az a lehetőség, hogy a gazdasági terven felüli bevétellel és az elért megtakarításokkal önállóan rendelkezhetnek. Mindez megnöveli a bizalmat is a lakosság részéről a tanácsok irányába — vélekedett Pongrácz.

158 A végrehajtó bizottságok tekintetében kiemelte az egyetemleges és az egyéni felelősség kombinációját, valamint fejlődésként a végrehajtó bizottság elnöke feladatkörének meghatározását. „Csak a lakossággal való állandó kapcsolaton keresztül megnyilvánuló bírálat az a tényező, amelynek segítségével a végrehajtó bizottság feladatát jól tudja megoldani", ezért rendelkezett a javaslat a fogadóóra bevezetéséről. A tanácsi szakigazgatási szervekről, az osztályokról is megállapította, hogy azok tulajdonképpen szintén kettős alárendeltségben működtek, hiszen szervei voltak a végrehajtó bizottságnak, de egyben a minisztériumok helyi szervei is. Az ezzel járó felelősségnek megfelelően a javaslat szélesebb jogkört biztosított az osztályvezetők részére, mint a korábbi törvény. Az 1950. évi I. törvény nem rendezte a tanácsok és az alájuk nem tartozó szervek viszonyát, amely sok nehézséget okozott a gyakorlatban az előadó szerint. Az új javaslat ellenben akként rendelkezett, hogy a tanács figyelemmel kíséri valamennyi állami szerv tevékenységét a működési területén, azokét is, melyek vonatkozásában de iure nincs hatósági jogköre. A jogi bizottság a törvényjavaslatot egy új szakasszal egészítette ki, amely tovább részletezte Budapest megkülönböztetett helyzetét azzal, hogy a fővárosi jellegéből fakadó követelményeket mind szervezeti és hatásköri, mind gazdasági és költségvetési szempontból kiemelten rendelte figyelembe venni. A betoldás az új 65. §-ként jelent meg a szövegben, így az utána következő jogszabályi helyeket átszámozták. Egyúttal a bizottság javasolta a jogszabály hatályba léptető rendelkezéseinek pontosítását akként, hogy a törvény kihirdetése napjától legyen alkalmazandó függetlenül a később kibocsátandó végrehajtási rendeletektől (67. §). Ezen módosításokkal ajánlotta a törvényjavaslatot elfogadásra Pongrácz Kálmán.

159 Apró Antal a minisztertanács elnökhelyetteseként hosszú — a napirenddel félóráig össze sem függő — beszédében a tanácsokról megállapította, hogy jelentős eredményeket értek el a gazdasági élet, a kulturális nevelés és a népjólét emelése területén, OGYN 1954. 12. ülés. 465-466. hasáb OGYN 1954. 12. ülés. 467-468. hasáb