Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
vege 155 —, ezért annak tartalmát az előadói felszólalásból rekonstruálhatjuk. Ebből azonban kiderül, hogy a szöveget szakértők bevonásával vizsgálták és különböző módosításokat is ejtettek rajta — a dátumokból következtethetően mindezt egyetlen nap alatt. Minden esetre az országgyűlési vita szeptember 21-én már el is kezdődött. Pongrácz az első felszólalóként a tanácsok elmúlt négy évének mérlegével kezdte a beszédét, amelyben elismerte ugyan, hogy az első tanácstörvényt az élet több vonatkozásban túlhaladta, de a tanácsokat ezzel együtt is a legmagasabb rendű helyi igazgatási és képviseleti szerveknek tekintette. Azt is bevallotta, hogy a tanácsok nem tudták kellőképpen magukhoz vonzani a dolgozók legszélesebb tömegeit, amely „lazuláshoz" vezetet. Ennek megváltoztatásához szükséges volt a Hazafias Népfront segítsége is, ergo a javaslat már eleve abból a tételből indult ki, hogy a tanácsok a népfrontra támaszkodva szervezik a lakosságot. A népfront nagyot fejlődött 1950 óta az előadó szerint, amely széles nemzeti egységet teremtett. A korábbi hiányosságok abból adódtak szerinte, hogy a helyi tanácsok és a tömegszervezetek között nem létezett megfelelő együttműködés, azonban a népfront az ehhez szükséges közvetítő szerepet a jövőben biztosan megvalósítja. A törvény előkészítésére térve kiemelte a lakosság aktivitását és mozgósulását, amely a társadalmi vitában öltött testet: „a lakóterületeken, az üzemekben, a termelőszövetkezetekben kisgyűléseket szerveztek, hogy nyilvánosan vitassák meg jogalkotásunknak ezt az új, fontos vívmányát. De megvitatták a törvénytervezetet és elküldték javaslataikat az egyetemek, főiskolák és különböző szervezetek is." Ennek alapján örömmel jelentette ki: „teljes joggal megállapíthatjuk, hogy a dolgozó nép közvetlenül gyakorolta törvényhozói, államhatalmi feladatát". 156 Önkritikusan elismerte, hogy az előző törvényben voltak hibák: például az, hogy a tanácsok működésükben nem az országgyűlésnek vagy az elnöki tanácsnak, hanem az államigazgatási szerveknek, végső fokon a minisztertanácsnak voltak alárendelve. „Ezzel nem csak azt a hibát követtük el, hogy megsértettük a szocialista államszervezés egyik fontos elvét, amely a hatalmi szerveket az igazgatási szervek fölé helyezi, de csorbát ejtettünk a tanácsoknak mint a hatalom szerveinek tekintélyén, megszorítottuk a tanácsok hatalmi körét. Ennek következménye, hogy tanácsaink államhatalmi tevékenységét egyes minisztériumoknak a szocialista állam működéséi elvét gyakran sértő intézkedései zavarják" — mondotta az előadó, s ez olyan kijelentés volt, amely négy évvel korábban nem hangozhatott volna el. Tovább fejtegetve hozzátette azt is, hogy némely államigazgatási szervek a választott hatalmi szerveknek adtak utasítást, ami nyilvánvalóan helytelen volt. Az új javaslat alapján azonban a tanácsoknak csak a felsőbb államhatalmi szervekhez kell igazodniuk: az országgyűléshez és az elnöki tanácshoz. 157 Hiányosnak értékelte az állandó bizottságok tevékenységében addig elért eredményt is: sok helyen e bizottságok tagjait a hivatali munka elvégzésére használták fel, 155 OGYI 1954. 13. szám. 207-225. 156 OGYN 1954. 12. ülés. 461-463. hasáb, lásd még PONGRÁCZ KÁLMÁN: Előadói beszéd a tanácstörvény országgyűlési tárgyalásán. Ál 1954. augusztus-szeptember. (8-9. szám) 423-428. 157 OGYN 1954. 12. ülés. 463-464. hasáb
