Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
az összes résztvevőké pedig „kereken" 750 ezerre. Állítólag a felszólalások száma meghaladta a nyolcvanezret, a javaslatoké pedig a tizenhárom-ezret. 149 Érdekes, hogy ennek ellenére a minisztertanács elé beterjesztett szövegben — a számos stiláris jellegű finomítás és pontosítás mellett — az eredetihez képest aránylag csak kevés lényegi módosítás szerepelt (ennek részletes vizsgálata a terjedelmi lehetőségeinket itt meghaladja). A minisztertanács 1954. szeptember 16-i ülésén Nagy Imre elnökletével tárgyalta a tanácsokról szóló tervezetet, valamint a választójogi és az alkotmánymódosítást tartalmazó törvénytervezetek is. A tanácstörvény előadója Erdei Ferenc igazságügy-miniszter volt, aki ismertette az előkészítő társadalmi és szakmai viták eredményit; beszámolt arról, hogy szeptember 13-i keltezéssel ezek alapján egy kiegészítő tervezetet is összeállíttatott, valamint hogy a Budapest Városi Tanács végrehajtó bizottságának észrevételeit külön is mellékelte. Az általa is javasolt módosítások közül kiemelte a városok nevének jogi megjelölésére vonatkozó új megoldásokat (megyei jogú város, járási jogú város, járási város), a községi tanácsok ülésezése körüli nézetkülönbségek feloldását (havonta vagy kéthavonta), a szakigazgatási szervek vezetőinek kinevezésével kapcsolatos elvi kérdéseket (a szakminiszter javaslata alapján vagy annak hozzájárulásával), valamint szorgalmazta, hogy az államhatalmi szervek mellett a minisztertanácsot is fel kellene venni azon szervek közé, amelyek a járásokkal vagy községekkel közvetlenül foglalkozhatnak. 150 Beér János a népfront előkészítő bizottsága útján beérkezett javaslatokkal kapcsolatban mondott el különböző észrevételeket aszerint, hogy közülük melyek relevánsak, és melyek azok, amik „a tanácsrendszerjellegével ellenkeznek vagy olyan követelmények, melyek megoldhatatlanok." Ezekből érdemes kiemelni azt a de lege ferenda elgondolást, mi szerint a tanács tagjainak „bizonyos béke-bírói joga" is legyen, mivel erre igény merült fel a választók körében. A részleteiről azonban nem szólt, csupán annyit jegyzett meg: az országgyűlés később térjen vissza erre a felvetésre. 151 Az ülésen szintén résztvevő szegedi vb elnök, Dénes Leó a tanácsok és vállalataik egymáshoz való viszonyának szabályozását, a tanácstagoknak a szakigazgatási szervek feletti ellenőrzési jogát, a szakigazgatási szervek havonkénti értekezleteit és a főkönyvelő kinevezésének módját hiányolta a tervezetből, s indítványozta ezen tárgykörök beemelését a törvény végső szövegébe. 152 A vitához a továbbiakban szinte minden, az ülésen megjelent személy hozzászólt, kisebb-nagyobb változtatásokat ajánlva. Ezek részletezése nélkül e helyütt inkább azon kérdéseket emeljük ki, amelyeket Nagy Imre összefoglaló beszédében érintett. Fontosnak tartotta a tanácsülések vezetésének módját, vagyis hogy azt ne ipso iure a vb elnök, hanem egy esetenként választott tag végezze. A vb elnökének megválasztását egyébként ő magára a végrehajtó bizottságra kívánta bízni, nem a tanács testületére. 149 BEÉR: A helyi tanácsok... i. m. 227-323., BEÉR JÁNOS: A második tanácstörvény előkészítése. Ál 1961. július. (7. szám) 481-491. Szegeden a tervezet szövegét és a hozzászólásokat lásd: DM 1954. augusztus 19. (196. szám) 2-3., augusztus 29.-szeptember 16. (a 204-219. számok mindegyikében) 3. 150 MOL MT Jkv. 1954. szeptember 16. (533. szám) 14-15. 151 Uo. 19-20. 152 Uo. 20-21.
