Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
30.) útmutatásai és határozatai szerint készült el. 144 A törvényt lényegében újnak minősítette, legalábbis annyiban, hogy szövegezői a pártkongresszuson felvetett hiányosságokat, szervezeti kérdéseket és bírálatokat is figyelembe vették. Új elemként említette a tanácsok és a NET, valamint a minisztertanács viszonyának részletes rendezését, a népfronttal kapcsolatos fejtegetéseket és a tanácsüléssel összefüggő feladatok részletezését. Az 1950. évi törvényből körülbelül 6-7 olyan szakaszt tartottak meg, amelyen nem kellett érdemben változtatni. 145 A részletekbe menő további megbeszélésen Keleti Ferenc, Gerő Ernő, Halász József, Erdei Ferenc, Varga András és Rákosi Mátyás szólaltak fel. 146 Ezek eredményeként a tervezet szövegét a Politikai Bizottság számos ponton módosította. Ami legérdekesebb ezek közül, hogy a népköztársasági város kifejezést nem helyeselték, így később ennek helyére került a megyei jogú város elnevezés (2. §). Ugyanakkor szintén érdekesség, hogy a tervezetben még szereplő tanácsrendszer szót teljesen kihagyni rendelték. 147 1950. augusztus 14-én a bizottság tagjai már a törvénytervezet nyilvános (társadalmi) vitájáról határoztak. Ennek fő célkitűzése az volt, hogy a helyi tanácsok és a tömegek közötti kapcsolatot megerősítsék s a tanácsi munkát felélénkítsék. A társadalmi vitában törekedni kellett arra, hogy ne csupán a tervezetről legyen szó, hanem a helyi tanácsok addigi munkájának megvitatásáról is. Az elhangzó javaslatokat és bírálatokat összegyűjteni és a megfelelő szervekhez eljuttatni tervezték, mi több: két héten belül elvileg minden javaslattevőnek érdemi választ kellett küldeni. Ugyanakkor fel szándékoztak lépni azon „funkcionáriusok" ellen, akik közömbösséget vagy passzivitást mutatnak a bírálatokkal szemben. Természetesen megjegyezték, hogy „a tanácstörvény vitájánál számolni kell az ellenség tevékenységével" is, ezért a „demagógokat" fel kellett térképezni és nyilvánosan tetten érni tevékenységük közben. A vitára egyébként a sajtót és a rádiót kívánták elsődlegesen felhasználni, valamint a lakó-, az utca- és a falugyűléseket, továbbá az üzemeket, a tömegszervezeteket, a tsz-eket és a termelési bizottságokat is. A vitákat a tanácsok vezetői voltak kötelesek szervezni és azokról beszámolni a pártnak. A Politikai Bizottság szerint azonban mindenkor ügyelni kellett arra, hogy a vita az új törvénytervezet körül folyjék, s a rendezendő gyűlések ne váljanak panasznapokká, valamint „az ellenséges elemek ne tudják azokat felhasználni" saját céljaikra. 148 A törvény tervezetét augusztus 19-én tette közzé a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága a médián keresztül és külön kiadványok formájában. Beér János szerint összesen negyvenezerre volt tehető az ezzel kapcsolatos lakossági viták száma, 144 MOL MDP 276. f. 53. cs. 175. ő. e. (1954. május 19.) Az MDP III. kongresszusa „Az államigazgatás és a helyi tanácsok" című második napirendi pontjának beszédtervezete (63 p.), valamint Tézis-tervezet az MDP III. kongresszusának „Az államigazgatás és a helyi tanácsok" című második napirendi pontjához (53 p.). Mindkét dokumentum Nagy Imre részére készült. Valamint BEÉR: A helyi tanácsok... i. m. 225-227. 145 MOL MDP 276. f. 53. cs. 188. ő. e. (1954. augusztus 4.) 2., valamint Hozzászólások a helyi tanácsokról szóló törvénytervezethez. 1. 146 Uo. Hozzászólások a helyi tanácsokról szóló törvénytervezethez. 1-8. 147 Uo. (1954. augusztus 4.) 3-4. 148 MOL MDP 276. f. 53. cs. 190. 6. e. (1954. augusztus 18.) 3., valamint Tájékoztató a pártbizottságok és a tömegszervezeti vezetők számára a tanácstörvény-tervezet nyilvános vitájáról. 1954. augusztus 17. 1-3.
