Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK
Az ipari termelés tekintetében Szeged a stratégiainak tekintett ágazatok közül a földgáz- és kőolaj kitermelésen keresztül kapcsolódott az országos nekilendüléshez, azonban anélkül, hogy a szénhidrogének feldolgozásának feltételeit helyben megteremtették volna. Ennek következtében a késztermékeket részben külföldön — leginkább a Szovjetunióban —, részben Leninvárosban (Tiszaújvárosban) állították elő (Olefinprogram). A városnak nem jutott túlzottan sok a területfejlesztési és iparkitelepítési alapokból sem. Mindennek következtében Szeged az új áramlatból az ipari tevékenységek vonatkozásában aránylag keveset profitálhatott, s mindezt nehezítette azon körülmény is, hogy a városra tradicionálisan jellemző könnyű- és élelmiszeripar nem tartozott az akkor kiemelt ágazatok közé. 631 Az új mechanizmus országosan jelentkező kétségtelen vívmányainak megtörése pedig — az 1974. évi bukaresti KGST-találkozót követően — a helyi ipar későbbi kibontakozásának is gátat vetett. 4. A város mezőgazdaságát érzékenyen befolyásolta a tanyavilág említett közigazgatási elcsatolása 1950-ben, 632 ennek ellenére a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (tsz-ek) hamar megjelentek Szeged agrárgazdaságában is. Az első 1949-ben alakult Dózsa György néven, melyet tizenegy család ugyanannyi taggal szervezett 105 hold területen, amely a tagosítást követően később 218 holdra növekedett. Még ugyanazon év őszén újabbak is alakultak Táncsics Mihály, Alkotmány, valamint Haladás elnevezésekkel, melyeket 1950-ben az Új Élet, a Felszabadulás és az Ötéves Terv nevűek követtek. 1952-ben létrejött a Béke Tsz is, amely később a Felszabadulásba olvadt be, az Új Világot pedig 1953-ban a földművelési minisztérium feloszlatta. A városban és környezetében az 1950-es években működött továbbá a Szabadság és a Szabad-Tisza Tsz is. Az 1959-ben és 1960-ban végrehajtott újabb kollektivizálás nyomán Szegedet termelőszövetkezeti városnak nyilvánították, amely a gyakorlatban csak kevés szervezeti átalakítással járt: Mihálytelken egyesült a Szabad Tisza és az Új Élet Tsz (1960), Újszegeden a Rózsa Ferenc és a Haladás Tsz (1962), Alsóvároson a Táncsics Mihály és a Dózsa György Tsz (1964), Algyőn pedig a Petőfi Sándor Tsz a Felszabadulás Tsz-szel (1964). Ennek eredményeként Szegeden négy mezőgazdasági termelőszövetkezet üzemelt 1964 után: a Felszabadulás, a Haladás, a Móra Ferenc és az Új Élet tszek. 1971-ben a Haladás beolvadt a Felszabadulásba, így a szegedi tsz-ek száma átmenetileg háromra módosult. 633 E szövetkezetek a városellátás igényeihez is igazodva szakosodtak; főként zöldség- és takarmánynövény-termesztéssel, fűszerpaprika termeléssel, valamint baromfineveléssel foglalkoztak. A háztáji gazdaságok 1968-tól történő elterjedése és a mezőgazdaság részbeni átalakítása tovább élénkítette az agrártermelést Szegeden (1967. évi III. törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről és az 1967. évi IV. törvény a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről). Ezek mellett a tsz-ek kiegészítő tevékenységeket is végeztek, amelyek körébe elsődlegesen az élelmiszeripari termelés, a fuvarozás és a kereskedelem tartozott. Az országos viszonyoknak megfelelően a me631 BEREND: A szocialista... i. m. 191-192. 632 A tanyarendszer reformjáról részletesen lásd ORBÁN SÁNDOR: Tanyaközpontosítás, községesítési kísérletek a felszabadulás után. In: A magyar tanyarendszer múltja. Szerk. Pölöskei Ferenc és Szabad György. Bp., 1980. 362-398. 633 BLAZOVICH: Szeged rövid... i. m. 215-216.
