Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK

A lakosság foglalkozás szerinti strukturálódása is szükségszerűen módosult a tanácsi évtizedek folyamán: az iparban dolgozók száma 1949 és 1980 között közel kétszeresére emelkedett, amely párhuzamosan magával vonta a mezőgazdaságban tevékenykedők számának és arányának mérséklődését. Szintén jelentős mérteket öltött a szállításban és a kereskedelemben foglalkoztatott lakosok száma, valamint sajátos módon — feltehetően az 1970. évi nagy tiszai áradások nyomán — a vízgazdálkodásból élőké is. Ugyanakkor a termelésileg inaktív népesség is számottevően nőtt, amely az állami nyugdíjrendszer változásainak — a nyugellátásra és egyéb járadékokra jogosultak köre szélesedésének — eredménye volt (1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról). Ekként a város foglalkoztatási mutatói a tanácskorszakban jelentősen megváltoztak: míg korábban a mezőgazdaságban dolgozók aránya meghaladta az ötven százalékot, addig a huszadik század második felében az iparban tevékenykedők töltötték fel ugyanezt az értéket. A mezőgazdasági szektor háttérbe szorulásához — a tudatos iparosítás és általában a szekunder gazdasági szektor előretörése mellett — a tanyavilág említett elcsatolása is nagyban hozzá járult. Ugyanakkor a teljességhez meg kell említeni, hogy a társadalmi struktúra átformálása végett a korszak első évtizedében országosan is nagy mértékű támadás indult a sajátos magyar középosztály még meglévő tagjai és a kispolgárság ellen, melynek következtében e történelmi társadalmi rétegek statisztikailag lényegében eltűntek, és hagyományaik a rokoni-családi szféra kereti közé szorultak. Mindehhez a gazdaságban 1948-ban kezdődő államosítások és kollektivizálások szolgáltatták az elsődleges jogi eszközöket,

621 amelyek 1952-re már a magán házingatlanokat is érintették (1952. évi 4. tvr. egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről). Szeged társadalmában végül három nagyobb réteg alakult ki a korszak végére: az ipari, közlekedési és kereskedelmi munkásoké, a mezőgazdasági dolgozóké, valamint az értelmiségé.

622 Az országos viszonylatban megnyilvánuló bérezési homogenizáció, vagyis a munkabérek egymáshoz való közelítése Szegeden is éreztette hatását, minek következtében a korábbi természetes vagyoni különbségek enyhültek a lakosságon belül. Jelentősebb változást csak az új gazdasági mechanizmus által elindított növekedés hozott: az utolsó két évtizedben mind a város, mind annak lakossága életében felemelkedés következett be, amely a közösség és az egyén szintjén egyaránt éreztette hatását. 2. Szeged városképét az 1950-es években a szocialista realizmusnak is nevezett, szándékosan a szovjet megoldásokat követő építkezések befolyásolták, azonban nem olyan drasztikus mértékben, mint az ország több nagyvárosában. Ennek oka talán a jugoszláv határ közelségében is kereshető volt. Minden esetre a Marx tér (ma Mars tér) és az Attila utca által bezárt területen 1953 és 1955 között emelt lakóháztömb elkészítése feltétlenül figyelmet érdemel, amely ma is jól illeszkedik a városi épített kör621 Lásd például az 1948. évi XIII., XIV., XXV., XXVII., XXVIII. és XXXV. törvényeket (a bauxitbányászat és az alumíniumtermelés államosítása, a szénbányászat államosítása, egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vétele, egyes villamosművek energiatelepeinek és távvezetékeinek állami tulajdonba vétele, az elhagyott javak kérdésének rendezése, a volt királyi családi alapítványok állami tulajdonba vétele, stb.)! 622 BLAZOVICH: Szeged rövid... i. m. 202.