Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK
nyezetbe (a Szegedi Tervező Iroda tervei alapján a Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói kivitelezték). Ugyanakkor meg szükséges jegyezni, hogy 1945 és 1956 között ennek ellenére is mindössze 635 új lakást adtak át Szegeden, s ezek jelentős része sem tartós anyagból, hanem vályogból készült. Az észrevehető változások csak 1957 után következtek be: a Nagykörút mellett új csatorna- és vezetékhálózatot, valamint az útra korszerű aszfalthálózatot fektettek, amely lényegesen megváltoztatta a korábbi utcaképet is. Szintén ebben az időben kezdődött el a szélesebb körű emeletráépítési program, amellyel a már meglévő házingatlanokat alakították át, és biztosítottak bennük újabb lakhatási lehetőségeket. E munkának eredményeként alakult ki például a Bartók tér egységes, kétemeletes térfala, valamint a Lenin körút (ma Tisza Lajos körút) új arculata, igaz: a korábbi stílusirányzatok jellemzőit a toldások alkalmával sokszor figyelmen kívül hagyták, ekként helyenként sajátos homlokzatú házak keletkeztek. 623 Elindult eközben a Vedres utca, a Szentháromság utca, valamint az Oskola utca környékének rendezése is, amely részben az ottani elavult házingatlanok felújításával és megőrzésével, részben teljesen újak emelésével valósult meg. Ezzel sajnálatosan olykor etnográfiai és várostörténeti szempontból értékes emlékek is eltűntek, másfelől viszont az orvostudományi egyetem szak- és továbbképzési központja építésekor törekedtek a Dóm tér hangulatának megőrzésére (1971, Tarnai István). A szegedi modern építészet első nagyszabású művei közé tartozott a Tisza-parti hétemeletes Sellőház (1955, Borvendég Béla), és a hatemeletes, átriumos Megyeháza (1961, Schőner Ervin), majd a posta monumentális székháza (1978, Marossy Miklós), a DÉLÉP irodaháza (1978, Türkössy Attila), az MTA Biológiai Központja (1973, Tarnai István, Károlyi István), az Új Klinika (1989, Marossy Miklós), a Deák Ferenc Gimnázium (1989, Nóvák István és Szekeres Mihály), valamint a Somogyi-könyvtár és a Csongrád Megyei Levéltár Dóm téri palotája (1984, Pomsár János és Péterfia Borbála) következett a jelentősebb közösségi célú beruházások sorában. 624 1958-tól országos szinten megindult a lakásépítési hullám, amelynek jellemzője az új paneltechnológia volt. E lakások fele része kezdetben kétszobás, a többi egy vagy másfélszobás formában készült. Ezáltal a szegedi tanács is kezdetét vette az úgynevezett városi lakótelepek kialakításának: elsőként 1962-ben nevezték el a történelmi ukrán városról az Odessza városrészt, melynek építése több lépcsőben történt előbb hagyományos, később panel elemekből. Földrajzilag a mai Torontál tér, az Alsókikötő sor, a Temesvári körút és a Székely sor határolta területekre terjedt ki. 1965ben hét ütemre tagolva megkezdődött a József Attila sugárút, a Körtöltés utca, a Lugas utca és a Tápéi sor, később az egykori Tabán, a József Attila sugárút, az ottani temető és a Retek utca által határolt területen egy újabb lakótelep emelése is, amelyet a Szegedi Tervező Vállalat tervezett, a városrész részletes rendezési tervét pedig Takács Máté készítette el. A kivitelezés első három üteme 1970-re valósult meg. A munkálatokat a körtöltés mellett indították el középtéglablokkos módszerrel, majd a műveletet 623 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Szeged történetének rövid foglalata. A városkép alakulása 1950 után. (21. rész) In: Szeged. 2004. november. (11. szám) 2. 624 BLAZOVICH: Szeged rövid... i. m. 194-195.
