Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK

csőlátót —, addig az önkormányzati törvény mintegy detronizálta a megyéket, viszont ellentmondásosan ismét felelevenítette az 1954 és 1971 közötti megyei jogú tanácsi intézményt modernebb formában. A tanácskorszak utolsó évtizedeiben a területszervezés keretében törekedtek az „egy település egy tanács" elvének felszámolására, mivel az nem váltotta be a kezdeti reményeket, azonban az önkormányzati rendszerünk viszszatért ehhez a már kipróbált megoldáshoz, és mára funkcionálisan nyilvánvaló: helytelenül tette. A tanácsrendszer mostanra jogtörténetivé vált. Nem feltétlenül volt rosszabb vagy jobb, mint a hatályos önkormányzati rendszer, csak elveiben más; funkcióját tekintve pedig hasonló. A pontos megismerése és elemzése tanulságul szolgálhat a jövő számára — és nem csupán Magyarországon, de Nyugat-Európában is, hiszen ott ez a típusú közigazgatási intézményrendszer lényegében máig ismeretlen. 2. § A SZEGEDI TANÁCSOK TEVÉKENYSÉGÉNEK EREDMÉNYEI A VÁROS ÉLETÉBEN 1. Szeged lakossága a tanácsrendszerre történő áttérést közvetlenül megelőzően (1949-ben) 132.607 lelket számlált, amely négyezerrel volt kevesebb, mint az 1941. évi népszámláláskor rögzített népesség. A háborús veszteségeket tovább súlyosbították az 1950-ben végrehajtott közigazgatási reformok Szegedet is érintő elemei: leginkább a járási rendszer részbeni átalakítása, melynek következtében a várostól közigazgatásilag nyolc lakott területet — tanyaközpontokat és kisebb községeket — csatoltak el és helyeztek közvetlen járási irányítás alá (Alsóközpont, Csengéié, Felsőközpont, Lengyelkápolna, Röszke, Ruzsajárás, Szatymaz és Várostanya).

618 A más alföldi városokat is övező tanyavilág közigazgatási önállósításával és a politikai indíttatású kitelepítésekkel Szeged lakosságszáma így jelentősen mérséklődött, s ennek következtében még 1960-ban is csupán 98.942 főt tett ki. A későbbi népszámlálások azonban ennek a dinamikus emelkedését jelezték, mivel 1970-ben már 118.895, 1980-ban 170.794 és 1990-ben 175.307 lakosa volt a városnak.

619 Az 1970-es években bekövetkezett feltűnő gyarapodásnak az 1973-ban hatályba lépett és már általunk is többször hivatkozott községegyesítések (Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé) is okát szolgáltatták a természetes szaporulaton felül, mivel e közigazgatási területszervezés által egyszerre 26.518 személy vált szegedi lakossá. Jelentős volt továbbá a külterületekről beáramló népesség mértéke is, amely nem csupán az új munkavállalókat, de a családtagjaikat is jelentette. Mindez a hagyományos munkás és alkalmazotti rétegek mellett évente mintegy nyolcszáz frissen végzett diplomásnak a Szegeden történő megtelepedését is magában foglalta, amellyel a város értelmiségének száma és minősége lényegesen emelkedett. Ezen utóbbi adatok is jól illusztrálják Szeged lendületes demográfiai fejlődését, s vele az oktatási és egészségügyi ellátórendszer, továbbá a tudományos kutatóhelyek erősödését az érett tanácsrendszer fénykorában, az 1970-es években.

620 618 144/1950. (V. 20.) MT rendelet a járások területének rendezéséről. 1. számú melléklet. 619 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára 5. Csongrád megye. Bp., 1995. 96. 620 BLAZOVICH: Szeged rövid... i. m. 199.