Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

korszak viszonyait bemutatandó az 1981. évi terjedelmes rendelet néhány szabályát és jellemzőjét ismertetjük. A rendelet hatálya mind az új, mind a korábban készült, de nem lakott tanácsi bérlakásokra, az állami eszközökből megvalósult tanácsi értékesítésű lakásokra és a szervezett magánlakás-építés keretében létrejött tanácsi elosztású lakásokra, továbbá az otthonházakra terjedt ki. A lakásügyek viteléhez, a tanácsi bér- és a tanácsi vagy OTP értékesítésű lakások felhasználásához általában kétéves elosztási tervet készítettek. Ebben meg kellett határozni a célzott beruházások keretében készülő tanácsi bér- és tanácsi értékesítésű, valamint OTP értékesítésű és a lakásépítő szövetkezeti, továbbá a lakásgazdálkodás során tervszerűen újra kiadható és a lakásigények szempontjából újból felhasználható lakások számát, a közérdekű lakásigények kielégítésére fordítható lakások számát — ezen belül a lépcsőzetes lakáscserére, a szociális körülményeknek meg nem felelő lakások felszámolására, a bírói ítéletek és hatósági határozatok végrehajtására, s a házfelügyelői munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásokra vonatkozó kimutatásokat —, valamint a lakásügyi hatóság által meghatározott célokra hasznosítható lakások mennyiségét.

586 A lakáselosztási tervet a végrehajtó bizottság állapította meg rendszeres időközönként, a tervjavaslatot pedig az igazgatási osztály terjesztette elő. E javaslatról a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ városi bizottsága és a Társadalmi Bizottság véleményét is ki kellett kérni. A lakáskiutalási névjegyzékbe felveendő igényjogosultak részére az összes új lakás legalább felét biztosítani kellett, munkáslakásként pedig az OTP és a lakásépítő szövetkezeti lakások legkevesebb 20 százalékát. A névjegyzékben szereplő jogosultak kielégítésére szolgáló ingatlanok legalább 60-70%-át a fizikai és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók, legalább 40-60%-át a fiatal házasok lakásigényének kielégítésére használták fel. A kettőnél több szobaszámú lakások 20-30%-át a lépcsőzetes minőségi lakáscserékre tartották fenn. A végrehajtó bizottság a közületi szervek részére egyszeri vagy kétszeri bérlőkijelölési és egyszeri vevőkiválasztási jogot biztosíthatott, ha a szerv a beruházás nettó költségekhez meghatározott arányban hozzájárult.

587 Az igénylő s a vele együtt lakó és költöző személyek jövedelmi és vagyoni viszonyaik, valamint szociális helyzetük alapján tanácsi bérlakás kiutalására akkor tarthattak igényt, ha — együttes értéket figyelembe véve — az egy főre eső havi jövedelmük a 2800 Ft-ot, a munkaviszonyban lévő egyedülálló, valamint a sokgyermekes szülők esetében pedig a 3500 Ft-ot nem haladta meg, és vagyonuk sem volt. Azonban a jövedelmi és vagyoni viszonyoktól függetlenül bérlakás kiutalására voltak jogosultak a „Szocialista Hazáért" érdemrend kitüntetettjei és az egyedülálló nyugdíjasok vagy nyugdíjas házaspárok. Tanácsi értékesítésű lakásra vevőként azokat jelölték szociális helyzetük alapján, akik egy főre eső együttes havi jövedelme több volt, mint 2800 Ft, de a 3500 Ft-ot nem haladta meg. Csak OTP társas lakásra vagy lakásépítő szövetkezeti lakásra voltak jogosultak azok, akik egy főre jutó havi jövedelme meghaladta a 586 1/1981. sz. tanácsrendelet egyes lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról és a lakásgazdálkodásról. Közlöny, 1981. június 30. (3. szám) 1-3. 587 Uo. 4-5.