Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE
3500 Ft-ot, munkaviszonyban lévő egyedülálló esetén pedig a 4200 Ft-ot. A jövedelmi viszonyok megállapításánál figyelembe veendő bevételeket a rendelet részletesen is meghatározta (7. §). 588 Vagyoni és jövedelmi viszonyaiktól függetlenül bérlakásra voltak jogosultak — a korábban említetteken túl — a fiatal házasok, a pályakezdő fiatalok és akik lakásigényük megoldásáig átmeneti elhelyezést kértek, valamint akiknek a lakását kisajátították, akik nem lakás céljára szolgáló helyiséget lakássá alakítottak át, akik műszaki megosztás vagy hozzátoldás útján lakást létesítettek, akik szükséglakás kiutalását kérték, akik a birtokolt bérlakás átadásával kevesebb szobás, de magasabb vagy azonos komfortfokozatú lakás kiutalását kérték, továbbá meghatározott feltételek esetén azok is, akik a bérlakást újraelosztásra visszaadták. Ha valaki vállalta, hogy helyreállításra szoruló tanácsi bérlakást felújít — feltéve, hogy ennek költsége a használatbavételi díj kétszeresét meghaladta —, szintén lakáshoz juthatott. A lakásigénylést nyomtatványon terjeszthették elő az állampolgárok az első fokú lakásügyi hatóságnál vagy a tanácsi Ügyfélszolgálati Irodánál. A kérelemhez mellékelni kellett a vagyoni viszonyok megállapításához szükséges okiratokat és igazolásokat, vagy — a kérelem indokától függően — a hatósági orvosi bizonyítványt, az építési hatósági szakvéleményt, illetve minden esetben egy munkáltatói igazolást a munkaviszonyról és az esetleges szocialista brigádi tagságról. Az elfogadott igénybejelentéseket a hatóság nyilvántartásba vette aszerint, hogy az igényjogosult — meghatározott szempontok alapján — lakásigénylőnek vagy lakáscserélőnek minősült-e. A hatóság megtagadta az igénylés nyilvántartásba vételét, ha a kérelmező egyik lakásellátási formában sem volt jogosult lakásjuttatásra. 589 Az igény kielégítésnek több formája létezett. Az alapelv a fokozatos kielégítésben fogalmazódott meg, ennek során a lakással nem rendelkezők részére a lakásügyi hatóság általában a lakásigény mértékének alsó határát meg nem haladó szobaszámú lakást biztosított. A külön szoba iránti igény fél lakószobával is kielégíthető volt. A lakások kiutalásánál ezen felül az országos jogszabályi — és gyakran pártvezetőségi — szempontokat is figyelembe kellett venni, amelyek az 1970-es évektől egyre inkább védték a hátrányos helyzetűeket. A megfelelő kielégítés így lépcsőzetes formában is történhetett. 590 Az igények kielégítésének folyamatában a következő további elveket kellett érvényre juttatni: a legalább öt éve folyamatos, állandó szegedi helybenlakással és munkaviszonnyal bíró, saját háztartásukban négy vagy több kiskorú gyermeket eltartó személyek elsőbbséget élveztek, mivel őket egy éven belül volt indokolt lakáshoz juttatni. A romos, életveszélyes vagy szükséglakásban, avagy a lakásnak nem tekinthető egyéb helyiségben élő igénylőket előnyben kellett részesíteni azokkal szemben, akiknek lakása műszaki szempontból megfelelő volt. Szintén elsőbbséget élveztek, akik zsúfolt körülmények között laktak; ilyennek kellett tekinteni azokat, akiknek családtagjaira 6 m 2nél kisebb lakószoba-terület jutott. A társbérletben élő igényjogosultakat is előnyben 588 Uo. 6-8. 589 Uo. 11-13. 590 Uo. 8-10.
