Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE

tulajdonították a legnagyobb szerepet. Perjési azonban önkritikusan bevallotta: a szegedi tanácsoknál működő pártszervezetek még nem nőttek fel kellően ehhez a feladathoz.

495 A pártirányítás tehát a személyzeti politika befolyásolásában is érezhető volt: a hatásköri listának megfelelően egyes tisztségeket vagy munkaköröket csak a pártszervek általi értékelés, véleményezés után lehetett betölteni. Ezt jól mutatta az is, hogy a tanács időről időre foglalkozott alkalmazottainak káderhelyzetével. A politikai megbízhatóság, a vezetői rátermettség és a szakmai alkalmasság követelményeit együttesen kívánták érvényre juttatni, amelyben kezdetben az elsőnek jutott a vezető szerep. Ha végigtekintjük a szegedi vb elnökök és tanácselnökök, valamint a helyetteseik és a vb titkárok eredeti foglakozását, akkor szembetűnő, hogy a politikai irányíthatóságon kívül az első évtizedben más aligha képezett valódi szempontot a tanácsi vezetőség kiválasztásában és rekrutálásában. A szakmaiság háttérbe szorításával kerültek a tanácsi és szakigazgatási szervek élére politikailag annál is megbízhatóbb személyek, mert a gyakorlatban nem értettek az ellátandó feladatokhoz. A minisztertanács az évtizedek során több alkalommal foglalkozott az állami szervek és a tanácsok személyi állományának politikai szempontú biztosításával, mivel úgy tartották: „a helyes kádermunka a párt politikája végrehajtásának személyi előfeltétele".

496 Az 1956. évi forradalom után 1957-ben kormány határozatban tették közzé a „megbízható munkás-paraszt és a néphez hű értelmiségiek" kiválasztásának elveit. Ennek intézményi oldalaként személyzeti osztályt kellett létrehozni a megyei jogú városok végrehajtó bizottságaiban is, továbbá a szakigazgatási szervek osztályvezetőit bízták meg a személyzetpolitika irányításával. A legfőbb elv akként fogalmazódott meg, hogy „a személyzeti munkába csak teljesen megbízható, kipróbált, a népi demokráciához hű, nagy élettapasztalattal és életismerettel, az adott szakmai területen is kellő jártassággal bíró munkatársak vegyenek részt. Osztályidegen elemeket a személyzeti munkába bevonni nem szabad." A személyzeti osztályoknak ezen túlmenően az 1956. évi forradalom — akkori minősítés szerint: ellenforradalom — eseményeivel kapcsolatos egyéni magatartást is figyelembe kellett venniük a tisztviselők kiválasztásakor. A tanácsoknál az ügyintéző dolgozókról törzslapot vezettek, amely a személyzeti munka alapja volt. Ugyanakkor a határozat — tanulva az előző évek kétségtelen hibáiból — óvva intett a túlzott bürokratizmustól és központosítástól, valamint a szükségtelen okiratok bekérésétől.

497 Az új gazdasági rendszer bevezetésével egy időben ismét megfogalmazták a személyzeti munka követendő elveit. Ebben részletezték a politikai követelmények, a szakmai követelmények és a vezetőkészség tartalmát; ezekben már nem a népi demokráciához való hűség, hanem a szocialista célkitűzések meggyőződéses szolgálata, a szocialista erkölcs megtartása és a megvesztegethetőségtől való tartózkodás szerepelt politikai kritériumként. A személyzeti munkát a szocialista humanizmusnak kellett áthatnia, s fejleszteni kívánták a bírálhatóságot, erélyes fellépést szorgalmazva a bírálat PERJÉSI: i. m. 242-244. PERJÉSI: i. m. 239., 241. 1050/1957. (V. 31.) Korm. határozat a személyzeti munkáról.