Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

létrehozása ellenére sem következett be Oroszországban, s ehhez a forradalom spontán jellege, szervezetlensége is nagyban hozzájárult, nem különben a kormánypárti többség kialakulása a harmadik és az azt követő Állami Dumában. Ennek következtében nem csupán a szovjetek, de az egyéb demokratikus intézmények tényleges kibontakozása is meghiúsult 1905 és 1906 folyamán, valamint a következő években. Ugyanakkor lényeges megjegyezni, hogy az első munkásszovjetek Oroszországban eredendően még nem közigazgatási egységekként szerveződtek, hanem az említett társadalmi rétegek ad hoc módon, a forradalmi remények hatására alakított szervezetei voltak, amelyek a cári haderő bevonulásáig de facto helyi közigazgatási jellegű tevékenységeket is elláttak. Legfontosabb szerepük mégis a fegyveres ellenállásban mutatkozott meg, amelyet egyébként nem kizárólag ők vívtak. Valójában az orosz munkásmozgalom vezetőin kívül még a Duma progresszív pártjai sem támogatták őket: sem a valódi liberálisok, sem az opportunisták. A korai szovjetek azonban olyan emléket hagytak a munkásság körében, amelyet később érdemesnek tartottak feleleveníteni: az első világháború által okozott anyagi károk, a személyi veszteség és a nélkülözés 1917. február 23-án (március 8-án), a nemzetközi nőnapon Petrográdban — az akkori fővárosban — újabb sztrájkokhoz vezetett, amelyek ismét — immár szervezett irányítású — forradalmat eredményeztek.

8 Az ottani munkások már az első napokban megszervezték forradalmi hatalmi intézményeiket, a szovjeteket, melyeket a bolsevikok azonnal támogatattak. Ebben az újdonság az volt a tizenkét évvel azelőttihez képest, hogy hamarosan a legtöbb üzemben választottak hasonló szerveket, s azok tevékenységét irányítandó létrehozták a városi szovjetet is. Ezzel az egykori spontán sztrájkbizottságok egy szervezettebb intézményrendszerbe tagozódtak, midőn február 27-én este a petrográdi (városi) szovjet megtartotta első ülését. Elnökévé az Állami Duma mensevik frakciójának vezetőjét, Ny. Sz. Csheidzét, helyetteseivé pedig A. F. Kerenszkijt (eszer) és M. I. Szkobelevet (mensevik) választották. Egyúttal szintén mensevik többséggel létrehozták a végrehajtó bizottságát is. A petrográdi szovjet forradalmi kormányszervként igyekezett ellenőrizni a várost, s a hadi események irányítása mellett az élelmezésügyi bizottsága útján zárlat alá helyezte a kincstári és közületi raktárokban lévő lisztkészleteket az élelemforrások megóvása végett. Tíz biztost küldött ki a kerületek népi hatalmi intézményeinek megszervezése céljából, valamint megkezdte saját lapjának kiadását is (Izvesztyia).

9 Közben a cár által felfüggesztett Duma képviselőinek egy része P. Ny. Miljukov indítványára Ideiglenes Bizottságot hozott létre, amely a „rend" helyreállítása érdekében a forradalom győzelme közepett igyekezett maga alá rendelni a petrográdi szovjetet. Ezt a bolsevikok azzal akadályozták meg, hogy a munkásság mellett a parasztság szervezéséhez is hozzákezdtek, valamint igyekeztek a harcoló cári alakulatokat is megnyerni ügyükhöz. Mivel e tevékenységük sikeres volt, és a petrográdi helyőrség a szovjet politikai vezetéséhez csatlakozott, a főváros gyakorlatilag a forradalmi szovjet 8 KUN MIKLÓS: 1917. Egy év krónikája. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1988. 15-35., IOUIKOB: i. m. 644-653. 9 DOLMÁNYOS ISTVÁN: A Szovjetunió története II. 1917-1966. Tankönyvkiadó, Bp., 1989. 7-8.