Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

irányítása alá került. Néhány nappal később, március 2-án azonban az a bolsevikok tiltakozása ellenére mégis átadta a hatalmat az Alexander Fjodorovics Kerenszkij és Georgij Jevgenyevics Lvov vezette ideiglenes polgári kormánynak, s ezzel a köztársaság azonnali kikiáltása és az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása nem valósulhatott meg.

10 A forradalmi események mindazonáltal hamar átterjedtek a kormányzóságokra is, így vidéken is sorra alakultak a munkás-paraszt szovjetek, amelyek munkásellenőrzést és munkás milíciát szerveztek. Ezzel létrejött a kettős hatalomnak nevezett jelenség: a polgári erők és a szovjetek duális államhatalmi tevékenysége, majd küzdelme. Ennek következtében még az államforma kérdését sem sikerült eldönteni, noha a cár március 2-án elvileg távozott a hatalomból. Vlagyimir Iljics Lenin — aki tudatában volt a történelmi helyzet ideiglenességnek — ugyanakkor áprilisi téziseiben már előrevetítette a jövőt: „nem parlamentáris köztársaság, hanem a munkás-, béres- és parasztküldöttek országszerte alulról felfelé létrejövő szovjetjeinek köztársasága" jelenti az új Oroszországot. Ebben nem is tévedett: 1917 tavaszán országszerte megalakultak és elterjedtek mind az üzemi és szakmai elv alapján választott városi szovjetek, mind az elsődlegesen területi elven nyugvó parasztküldöttek szovjetjei és bizottságai. Kiformálódtak a szovjetek belső szervei, így főként a végrehajtó bizottságok is. Ezekből később területi és országos központok szerveződtek (országos kongresszusok és központi végrehajtó bizottságok). Kovács István szerint e szovjetek jelentősége abban állt, hogy különösebb alakiságok nélkül fogtak össze minden demokratikus szervezetet és haladást szolgáló erőt, ami helyileg egyáltalán létezett. Flexibilitásuknak köszönhetően szakmai érdekképviseleti szervekből államhatalmat gyakorló orgánumokká alakultak át.

11 Míg a szovjetek első összoroszországi kongresszusa küldötteinek nagyobb része mensevikekből és eszerekből állt (1917. június 3-24.), addig az októberi baloldali hatalomátvétel nyomán (1917. október 24-25.)

12 azonnal egybehívott második összoroszországi szovjet kongresszuson már a bolsevikok alkottak többséget. Ennek oka a júliusi tüntetésekben, a Kornyilov-féle lázadásban és a fronton a Kerenszkij-offenzíva vereségében volt kereshető, amely felőrölte a fontolva haladók erejét. A halogató, mérsékelt politikusokkal szemben előtérbe nyomultak a radikalizálódó, bolsevizálódó szovjetek, így az említett második kongresszuson számos lényeges dekrétumot fogadtak el, valamint megalakították az első munkás-paraszt kormányt, a népbiztosok tanácsát Lenin elnökletével

13 — ezzel elkezdődött Szovjet-Oroszország története. A szovjetek megszerveződését követően a kormányzat megszüntette a korábbi, még II. Sándor cár idején végrehajtott közigazgatási reformok (a zemsztvok és a városi 10 DOLMÁNYOS: A Szovjetunió... i. m. 11-13. 11 KOVÁCS: Az októberi... i. m. 21-25., DOLMÁNYOS: A Szovjetunió... i. m. 26-27. 12 MIHAIL HELLER-ALEKSZANDR NYEKRICS: A Szovjetunió története. Orosz történelem II. kötet. Bp., 1996. 7-37., DOLMÁNYOS ISTVÁN: A nagy forradalom krónikája. 1917 emlékezésekben és hiteles okmányokban. Kossuth Könyvkiadó, 1967., A. P. NYENARAKOV: 1917. A Nagy Október. Bp., 1977., P. V. VOLOBUJEV: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a népi demokratikus forradalmak (Közös és sajátos vonások). In: A népi Magyarország negyedszázada. Szerk. Blaskovits János. Bp., 1972. 185-196. 13 A Munkás- és Parasztküldöttek II. Összoroszországi Kongresszusának határozata a Népbiztosok Tanácsának megalakításáról. In: KUN: i. m. 496-497.