Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

Az 1920-ban hatályba lépett békeszerződés az alföldi megyék közül csak Pest-Pilis-Solt-Kiskunt, Jász-Nagykun-Szolnokot, Hajdút és Békést nem módosította területében. Csanád, Csongrád és Szabolcs vesztesége nem kérdőjelezte meg további fennállását. Bács-Bodrog, Bihar és Szatmár magyar fennhatóság alatt megmaradt területe mind kiterjedésében, mind népességszáma szerint életre kelthető megyét ígért. Az Alföldre eső további négy megyetöredék erre nem volt alkalmas. Ennek ellenére 1923 végéig fenntartották az önállóságukat, annak minden lényeges formai elemével. (Tisztikar, közgyűlés, közigazgatási bizottság stb.) Az önálló megyerészek az átmenetileg kijelölt székhelyekkel alakultak meg: Arad megye Eleken, Torontál megye Kiszomborban, Bács-Bodrog megye Baján, Bihar megye Berettyóújfalun, Szatmár megye Mátészalkán, Bereg megye Tarpán (előtte Vásárosnaményban). 7. ábra. A Trianoni békeszerződésben megállapított országhatárok az Alföld területén, a korábbi határok átvágásával Miután bebizonyosodott, hogy a csonka törvényhatóságok életben tartására nincs szükség, s a közigazgatási létszám csökkentése sem kerülhető el, az 1923. évi 35. törvény rögzítette az 1950-ig csekély változtatásokkal fenntartott megyehatárokat. 1924től a csonka megyéket „közigazgatásilag egyelőre egyesítették" (innen a k.e.e. rövidítés 1945-ig) a teljesebb területű megyékkel; illetve két csonka megye (Bács-Bodrog és Bihar) kiegészítés nélkül, Szatmár viszont Beregből és Ugocsából megmaradt ré-