Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

kerültek ki. A törvényhatóság évi négy közgyűlésén egyre több lett a formalitás; a fontos folyamatos ügyek a megye vezető tisztségviselői és az állami szakhivatalok vezetői részvételével, a kormányt képviselő főispán elnökletével havonta ülésező ún. közigazgatási bizottságban dőltek el. A fentebbi „háttér" ismeretében rögzíthetjük, mit jelentett az Alföldön az 1876. évi törvény szerinti területrendezés. (Közjogi előzményként, alapként a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi 42. törvény, bizonyos mértékig a községek rendezéséről elfogadott 1871. évi 18. törvény szolgált.) A Tisza Kálmán nevéhez kapcsolt törvény végrehajtása során az Alföldön két új vármegye született: A Hajdú Kerület önállóságának megszüntetésével, szabolcsi és bihari községek átcsatolásával, Debrecen székhellyel megalakult Hajdú megye. Külső-Szolnok megye tiszántúli részéből, a Jászkun Kerület jászsági és nagykunsági kerületeiből jött létre, Szolnok székhellyel Jász-Nagykun-Szolnok megye. A Jászkunság kiskun kerületéből Kiskundorozsmát Csongrád megyéhez, a többi települést — így Félegyházát, Halast, Majsát, Szabadszállást, Kunszentmiklóst, Fülöpszállást és pusztáikat — pedig a nevében is kiegészült Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez csatolták. Jászberénynek és Karcagnak a más verzióban javasolt megyekialakítással nem sikerült székhelynek megmaradni illetve azzá válni. Nyíregyháza viszont ekkor lett véglegesen Szabolcs megye székvárosa. A törvény alapján 1876-ban megszűnt Zaránd megye: nagyhalmágyi járásával kiegészítették Arad megyét, a többi részét pedig Hunyad megye kapta meg. Ide kívánkozik, bár az 1873. évi 27. és 30. törvény mondotta ki, a bánsági határőrvidék és a Csajkás kerület (titeli határzászlóalj) területének „visszakebelezése" az eredeti megyéjükbe. A határőrvidék keleti részét Szörény megye néven új megyeként alakították meg, de az 1880. évi 55. törvény alapján Krassó-Szörény megye néven egyesítették az idősebb vármegyével. A határőrvidéki házközösségek (zadrugák) felszámolását az 1882. évi 24. törvény rendelte el." Végrehajtása hosszadalmas, bonyolult feladat volt. (A Tiszai korona-kerületet 1870-ben csatolták Bács-Bodroghoz, a polgárosításhoz kapcsolt megváltással.) A megyék egy részének átalakulásával együtt kell számba vennünk a törvényhatósági joggal felruházott városokat is területünkön. Ezek a városok különállóak voltak a megyéktől. A korábbi elnevezést megtartó szabad királyi városok 1846-ben kilenc tagot számláló alföldi csoportja 1870-1873 között öttel bővült: Kecskeméttel, Verseccel, Bajával, Hódmezővásárhellyel és Pancsovával. (Az öt város már az újabb megnevezést viselte, de a két „rang" közjogilag azonos volt.) Az 1876. évi törvény kiegészítését, utólagos javítását 1883-ig hat további törvény szolgálta. A kisebb területi módosításokat meg is valósították, de nemegyszer elakadt a végrehajtás. (Az 1883. évi 15. törvény pl. előírta, hogy a járásbíróságok illetékességi területével és székhelyével megegyezően kell kijelölniük a megyéknek és a belügyminiszternek a közigazgatási járásokat. 1938-ban még harminc járásnak nem volt járásbírósága és adóhivatala a trianoni országterületen.) A Tisza Kálmán és párthívei által keresztülvitt megyebeosztás érintetlenül hagyásával szorosan összefüggött az országgyűlési választókerületek határainak megállapítása (1876:33. törvény, s annak módosításai). A megyeszékhelyek — amelyek sorába 1883-ban lépett be Szentes, miután a Csongrád megye székvárosi rangjáért versengő Szegeddel és Hódmezővásárhellyel