Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

osztás korszerűsítésének szükségessége, a XVIII. század vége óta változatlan állapotok felülvizsgálata. A számos tervezetet hasznosító-összegző 1873. évi javaslatot (Szapáry Gyula belügyminiszter munkáját) nem sikerült elfogadtatni. Az 1875. évi választási eredményekkel bekövetkezett konzervatív fordulat után a bihari pontokat „szögre akasztó" Tisza Kálmán belügyminiszter eléggé eklektikus elképzeléseit fogadta el a parlament, abból a meggondolásból, hogy nem szabad megsérteni „a magyar alkotmány védbástyáinak" tartott vármegyéket. Az 1876. évi 33. törvény, ennek következtében többször kívánt kiegészítést, s évtizedek múltán is visszatérő viták tárgya volt. Mindamellett alapjában véve 1950-ig, a megyék mostani területének kiformálásáig megszabta a megyehatárokat, s a törvényhatóságokról szóló 1886. évi 21. törvénnyel együtt, a mindenkori kormányok védelmét élvezve kiállta a nagyon is megalapozott reformtörekvések sorozatos ostromát. (5. és 6. ábra) 5. ábra. Az Alföld és a határos területek megyebeosztása 1872-ben Jelmagyarázat: 1. Országhatár, 2. Az erdélyi megyék határa, 3. Megyék határai, a Jászság és a Hajdúság határai, 4. A Tiszai korona-terület határa, 5. Szabad királyi városok, 6. Megyeszékhelyek