Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

1280, Csanád 1330, Arad 1311, Bács 1328, Torontál 1347, Temes 1337, Keve 1342 és Krassó 1319 körül. A XV. századig a felsorolt alföldi vagy az Alföldre jelentős részben kiterjedő nemesi vármegyék sorában még néhány változás történt: Az egyik a Tisza menti Szolnok vármegye nevének módosulása Külső-Szolnokra (a XIV-XV. század fordulóján), megkülönböztetésül az Erdélyben fekvő Szolnoktól, amely a jelzett időben Közép-Szolnok és Belső-Szolnok vármegyékre szakadt szét. A két illetve ezután három Szolnok vármegyét a sószállítás kapcsolta össze, de feltételezhető a TiszaZagyva összefolyásánál lévő vár területszerző törekvése is. A másik változás a vármegyerendszerbe királyi akarattal „bevitt" alföldi kivétel: a kunok és a jászok letelepülésének a területi szervezetben is megvalósított közjogi elismerése. A XIV. századtól a XV. század dereka tájáig tartó folyamat (nemzetiségi szállásokból székek, a székek együtteséből a megye-szervezettől teljesen elkülönített és független Kunság és Jászság körülhatárolása) három területi egység beillesztésével járt: Halasszék-Kunság azaz a későbbi Kiskunság, a Jászság és a későbbről Nagykunságként ismert Kolbász-szék. (1. ábra.) /~~r-\ 1. ábra. A nemesi vármegyék, a Jászság és a Kunság a XV. században az Alföldön és a kapcsolódó területeken