Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

nyát pedig tizenkét nagy-, illetve középbirtok uralta, a kisebbségben lévő parasztgazdaságok tanyáinak száma száz-százötvenre becsülhető. A tanyarendszer igen lendületes kibővülése és virágkora az eredetileg is orosházi „törzsvidék" parasztságának a földszerzésével és a környékre történt kitelepedésével valósult meg. Időben az 1850-es évek elejéig nyúlik vissza ennek a legfontosabb szakasznak a kapcsolódása (a Vásárhelyi pusztán, s kis részben Pusztaszentetornyán). Jelentős állomás volt Kiscsákó igen gyors tanyásodása is 1863-tól. A legdöntőbb azonban az orosházi határon túlterjedő földszerzések sorozata, a kincstári (pusztaföldvári) és magánföldesúri (szentetornyai, gyulamezei, bónumi, csanádapácai, kisszénási, csorvási, gerendási, nagybánhegyesi stb.) parcellázások során. Ezekkel a földvásárlásokkal az orosházi gazdák mintegy megkétszerezték az orosházi határt, közigazgatási határmódosítások nélkül. A megvásárolt földeken igen hamar felépültek a tanyák, s kibontakozhatott a döntően családi munkaerőre alapozott paraszti árutermelés (különösen a sertés- és baromfitartás), jelentős mértékben megőrizve a belterületi házzal a gazdálkodási és családi-nemzedéki egymásrautaltságot. A nagy földvásárlási, parcellázási időszak 1884-tól 1906-ig tartott, azt követően hasonló lehetőségek kisebb arányban akadtak.

2 Az első világháború előtti lendületes tanyásodás folytatását a két háború között — a pengő bevezetése előtti nagy infláció, majd az 1929-1935 közötti értékesítési nagy veszteségek mellett és ellenére — több tényező is előmozdította. Az egyik az agrárnépesség gyarapodása, a külterületen lakók számának növekedése, ami a tanyaépítők korábbi nemzedékeit felváltó újabb generációk önállósodását is kifejezte, a családi kisbirtokok feldarabolásával járhatott. A másik tényező a Nagyatádi-földreform során juttatottak és a velük közös szociális helyzetű rétegekhez számíthatók (kisbérlők) általában szegényes tanyáinak szaporodása. A gazdasági világválság 1935-ig tartó hatásának megszűnése után a megfelelő tőkeerővel, vállalkozási rugalmassággal és szakmai ismeretekkel rendelkező parasztgazdaságokban minden tekintetben felerősödtek a korszerűség iránti törekvések. Ennek a termelési szerkezetben, a technikában, az értékesítés célszerűbb szervezésében a második világháború alatt is érvényesülő formái váltak tömegessé. A tanyavilág egy modernizációs szakaszon esett át a jó földekkel, jó közlekedési lehetőségekkel rendelkező határrészeken. A gyengébb adottságú területek tanyáiba az újabb idők szele kis részben vagy egyáltalán nem jutott el. A tanyásodás indulásában korábban fennálló különbségek jelentéktelenné váltak, a minőséget kifejező választóvonalakat egyfelől a termőhelyi adottságok, a fekvés, másfelől pedig az „emberi tényező" kvalitása (szakismeret, mentalitás, jövőkép stb.) határozták meg. Ez nyilvánvalóan együtt járt a tanyai vagy a tanyákhoz kötődő agrárnépességet alkotó rétegek között fennálló érdekkülönbségek világosabb megjelenésével, de nem zárta ki az eltérő érdekeltségű rétegek, határrészek együttes törekvéseit. Ebben a megközelítésben válik érthetővé, miért volt alapvető fontosságú a tanyavilág lakossága számára a lakóhelyi illetősége szerinti település önkormányzata, közigazgatása útján megvalósítható érdekképviselet, az állampolgárnak kijáró védelem, másfelől a tanyán lakáshoz, a tanyai tulajdonhoz kap2 Orosháza története. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 420-423.