Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

némi bővítésre és szép kézírással való lemásoltatás céljából visszakérte az I. kötetet. Mint írja: „restelleném, ha a mű úgy ahogy van, mégis csak sok tekintetben pongyolául írva, margókon való apró jegyzetekkel, sok helyütt törlésekkel is küldetnék az akadémiához." 1890. április 26-án a véglegesnek szánt kéziratot el is juttatta a megyéhez, ahonnan május 12-én megérkezett az Akadémiához. Az Akadémia bírálata hosszasan készült. 1891 február-március folyamán a megye (egyszer Haan kérésére is) több ízben sürgette a véleményt. A kézirat áprilisban érkezett vissza Ortvai Tivadar és Majláth Béla részletes (azóta elveszett) bírálataival. A beható véleményt egyetértéssel fogadta a májusban már gyengélkedő Haan Lajos s legkésőbb 6-8 hét alatt el akarta végezni a kézirat átdolgozását. A munkának neki is fogott, 1891. augusztus 12-én azonban elragadta a halál. (Az alispán, halála előtt öt nappal, kérte a kézirat benyújtására.) Haan Lajos elhunyta megzavarta a monográfia-ügy megyei szervezőit, de továbbra sem mondtak le kéziratának módosításáról és megjelentetéséről. Továbbra is az akadémiai szakvéleményt tekintették zsinórmértéknek. A megyegyűlés 1891. szeptember 21-i határozata alapján a füzesgyarmati születésű Csánki Dezső „történettudóst és országos levéltári őrt" kérték fel. ezer forint honorárium felajánlása mellett, az akadémiai bírálat szerinti átdolgozásra. A kézirat áttanulmányozása után. 1892. január 13-i levelében, Csánki rideg hangú választ adott. Haan művét „gyönge munkálat"-nak nevezte, amely évtizedekkel korábban megfelelt volna, de — úgymond — az elhúnvt szerző a forrásanyag lehető legmélyebb feltárását nem végezte el, stílusa, feldolgozásmódja száraz, nem vonzó, „sebtében, kevés műgonddal készült." Csánki abban summázta véleményét, hogy kár volna az átdolgozással tovább foglalkozni, teljesen új munkát kell íratni. Hozzáfűzte még — s ebben észre kell vennünk a sértődöttséget amiatt, hogy 1885-ben nem őt bízta meg a megye — azt: évekkel ezelőtt „szeretettel és buzgalommal" vállalta volna a megyetörténet megírását, most azonban nagy lekötöttsége miatt már nem teheti. Az alispán az ekkor Csongrád megyében főispánkodó Zsilinszkyt kérte fel tanácsadásra. A monográfia-bizottság 1892. február 25-i ülésén minden bizonnyal ő javasolta, hogy Karácsonyi Jánost nyerje meg a megye a munkálatra. A Nagyváradon működő Karácsonyi a felkérésre azonnal és kedvezően válaszolt. Először két lehetőséget említett: vagy egészen új kutatásokra épülő monográfiát ír 1894. december 31-ig, 1000 forint szerény tiszteletdíj és 600 forint útiköltség ellenében, vagy pedig — eredeti levéltári kutatások nélkül — a történeti irodalom adataival kiegészíti, korszerűsíti, sajtó alá rendezi Haan munkáját. A monográfia-bizottság véleménye alapján a megye — szerencsére — az önálló feltáró munkára alapozott új feldolgozás, az igényesebb változat mellett döntött. A „BÉKÉS VÁRMEGYE TÖRTÉNETE" SZÜLETÉSÉNEK NÉHÁNY MOZZANATA A megbízás után az akkor mindössze 34 éves Karácsonyi János fiatalos lendülettel látott munkához. Főleg a nyári tanítási szüneteket használta föl a különböző, (zöm-