Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

az elekiek között is súlyos pusztítást végzett, 148 lakos halt meg. A második telepítés során, 1744 tavaszán, hatvan német család érkezett a községbe.

32 Az első eleki telepítés kapcsán biztosított földesúri kedvezményeket rögzítő dokumentum eddig nem került a kutatók kezébe, így azokat nem ismerjük. A későbbiek alapján feltételezhető, hogy a németgyulaiakéval lényegében azonos volt, s az eleki jövevények is a szabadköltöző taksások jogviszonyai közé kerültek. CSEPREGI anyakönyvi elemzései alapján pontosan megadható a két telepítési akció eleki résztvevőinek származási helye. Az első telepítésnél 19, a másodiknál 47 helységnevet sikerült azonosítania. Ezek általában Bajorország felső részére, az ún. Frankoniára, Würzburg és Bamberg körzetére utalnak.

33 CSEPREGI kutatásai nem támasztják alá MÁRKI azon megállapítását, hogy Elzászból és Lotharingiából is nagyobb arányban kerültek volna Elekre német családok. Igaz, hogy az 1744 után egyénenként Elekre települők származási helye nagyjából az egész német nyelvterületre kiterjedt. A nyelvjáráskutatás annak a keleti frank dialektusnak az érvényesülését tartja számon Eleken, amely a Würzburgtól északra fekvő, Spessart és a Rhön hegység körüli területre jellemző.

34 A község egységes német nyelvjárása kivételes jelenség.

35 Mezőberény német lakosságának betelepülése Gyulától és Elektől eltérő vonásokat mutat. A török uralom idején elpusztult község újjáalapítása szintén Harruckern János György szervezésében történt. Mezőberény esetében — elsősorban IMPLOM József mélyreható kutatásai alapján

36 — minden másnál pontosabban ismerjük a három nyelvű és kétféle vallású népesség (evangélikus szlovákok, evangélikus németek, református magyarok) letelepedésének, meggyökerezésének több mint három évtizedes folyamatát. Ezen belül jól be tudjuk mutatni a németek Magyarország határain belüli továbbvándorlását a Duna mellől és a Dunántúlról az Alföld középső és déli részére. Mezőberényt az 1723-ban érkező szlovákok alapították újjá. A legelső német család ugyanabban az évben ment Mezőberénybe — már a Gyulára hozott telepesek közül. Az első szervezett német csoport 1725-ben érkezett a községbe, 18 családdal. E családok a szlovákoknak adott kedvezmények mellé négy esztendőre szóló adómentességet is kaptak Harruckerntől. Az ezt követő évtizedekben az első német telepesek nagyobb része továbbvándorolt, 1760-ban már csak hat család élt közülük Mezőberényben. Ugyanakkor az 1740-es években 21, az 1750-es években 27 újabb német család jött a községbe. Az 1760-ban összeírt német famíliák közül 32 Németországból, 33 viszont magyarországi megyékből — többnyire pár évtizedes magyarországi tartózkodás után — jutott el Mezőberénybe. 32 CSEPREGI I. é. n. kézirata, amely 1734-től fogva feldolgozta a megmaradt egyházi anyakönyvek adatait mintaszerű pontossággal. (A 66 gépelt oldalas kézirat egy példánya Mester György eleki gimnáziumi tanár tulajdonában van, s ő készséggel bocsátotta rendelkezésünkre. Segítségét e helyen is köszönjük.) A legalapvetőbb néhány eleki adatot FÉNYES E. 1851. I. 301., PALUGYAI I. 1853, 177., MÁRKI S. 1895. 306, 373., BANNER J. 1973. 187-188., legutóbb pedig DAKA I. 1974. 24-32. is közli. Az Elekre vonatkozó további kutatások egyik jelentős akadálya, hogy a szükséges levéltári források zöme elpusztult illetve külföldön (Arad, Románia) található. 33 A helységneveket CSEPREGI I. pontosan felsorolja. 34 SCHMIDT, H. 1928. 29-30, 34., HUTTERERM. 1973. 109. 35 SZEKFOGY. é. n. 186. 36 IMPLOM J. 1973. 96-104. Korábban: PALUGYAI I. 1853. 204., HAAN L. 1870. 135., KARÁCSONYI J. 1896. II. 222., BONYHAIM. 1933-1934. 22-24. érintették röviden a kérdést.