Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

IMPLOM eredményei alapján a községben 1725 és 1760 között véglegesen megtelepedett német családok származási helyét az alábbiak szerint lokalizálhatjuk: A közvetlenül Németországból érkezettek leginkább Württembergből, Svábföldről, a Saarvidékről, Hessenbőí, Westfáliából indultak. A belső vándorlás során jövők első családjai a Pest megyei Hartáról és Soltvadkertről valók, már 1725-ben. E két községet mindössze néhány évvel korábban telepítették földesuraik „svábföldi" német lakosokkal.

37 1740 és 1760 között 11 család a Baranya megyei, 10 család a Tolna megyei németek közül költözött át Mezőberénybe. A nagyarányú népességmozgás eredményeként a mezőberényi németek nyelvjárásában a középnémet, közelebbről a rajnai frank dialektus vált uralkodóvá, de más nyelvjárásterületek hatása is kimutatható. A helyi német nyelv hangtani és alaktani jellemzői alapján Németországban a Gross Gerautól és Darmstadttól délre eső területen, Zwingenberg és Gernsheim környékén található a mezőberényiek őshazája. A mezőberényi dialektushoz a mucsfai (Tolna m.) német nyelvjárás áll a legközelebb.

38 A BÉKÉS MEGYEIEKKEL SZOMSZÉDOS NÉMETLAKTA TELEPÜLÉSEK KELETKEZÉSE. GYOMA ÉS ALMÁSKAMARÁS MÁSODLAGOS TELEPÍTÉSE Gyula, Elek és Mezőberény német lakosságának szervezett telepítése egy időben történt azokkal az első telepítésekkel, amelyeket a Temesi Bánságban az osztrák katonai igazgatás szervezett.

39 A bánáti területeken 1745 előtt és után keletkezett németajkú városokkal, községekkel a jelentős (100-200 km) távolság miatt a Békés megyei települések nem alakíthattak ki közvetlenebb kapcsolatot. A nyelvazonosság és a közös kultúra révén adódó gyakoribb érintkezés a szomszédos Arad megyei németlakta települések láncolata segítségével valósulhatott meg. Ezek a zömmel szintén magánföldesúri telepítésű Arad megyei községek és mezővárosok többnyire háromnyelvűek (magyar, német, román), esetenként négy- vagy ötnyelvűek (szerbek, szlovákok is) voltak. 1744-1746-ban, a második gyulai és eleki telepítéssel egy időben keletkezett Arad megyében a német-magyar Szentmárton (Sínmartin, Románia), Német lakosait Felső Bajorországból hozta Harruckern. Fiókegyházként 1749-ig az eleki róm. kat. plébániához tartoztak.

40 Harruckern telepítette valamikor az 1724-30-as években Zaránd (Zárand, Románia) német lakosait is, akik 175l-re teljesen elfogytak, elvándoroltak onnan. Az 1740-es esztendőkben hatnyelvű, de túlnyomórészt német mezővárosként jött létre egy földesúr birtokán Szentanna, a későbbi Újszentanna. (Sintana, Románia.) 1748-ban Schwanebeck és a Harz-hegység vidékéről 40 katolikus német családot hozott báró Péterffy Borosjenőbe (Ineu, Románia). Néhány év mulya már csak 13 család volt ott, a többi továbbvándorolt.

41 GALGÓCZYK. 1880. 24-26., PETRÓCZI S. 1962. 143-144. WEIDLEINJ. 1932. 3-13., HUTTERER M. 1973. 109. BODOR A. 1914. 9-12. MÁRKI S. 1895. 373., CSEPREGI I. é. n. MÁRKI S. 1895. 373.