Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

Harruckern a bécsi udvar lelkes híve volt s a. vagyonosodni akaró polgár életszemléletét vallotta. Elfogadta és érvényesítette is a XVIII. század kormányzatában és gazdasági életében fontos szerepet játszó merkantilista elveket. Tudta, hogy a kapott hatalmas birtok csak akkor hoz jövedelmet, ha azt mielőbb benépesíti jobbágyokkal. A benépesítés érdekében először a szervezett telepítés könnyebben adódó lehetőségeit ragadta meg, az ország határain belül. Ebben is a kor többi nagybirtokosát követte. Többek között 1722-ben Szarvasra felvidéki szlovákokat, 1723-ban Mezőberénybe szlovákokat, 1724-ben Kétegyházára románokat telepített. Azt a kipróbált elvet igyekezett követni, hogy egy-egy újonnan telepített községbe azonos nyelvű és azonos vallású lakosokat hívjon.

12 A belső népességforrásból származó, ún. szabadmenetelű jogállású, általában a vállalt terheket szerződésben rögzítve letelepülő jobbágyok

13 közül Harruckernnek nem sikerült elegendő lakost szereznie. Ezért a belső vándormozgalom kihasználásával nagyjából egyidejűleg bekapcsolódott a Magyarországon kívüli német nyelvterületről hozott jobbágyokkal lebonyolított telepítés első nagy akcióiba is. A bécsi udvar ugyanis a Rákóczi-szabadságharc leverése után kedvezményekkel is elősegítette a katolikus németek Magyarországra telepítését célzó földesúri terveket, mert a kuruc és protestáns magyarokkal szemben rájuk kívánt támaszkodni.

14 Az ennek megfelelő német telepítéseket az Alföldön Károlyi Sándor kezdte 1712-ben, Szatmár megyei birtokain.

15 A legelsők közé számíthatók 1718-tól Mercy tábornok kezdeti telepítései a Temesi Bánságban, Temesőr, Fehértemplom, Lúgos, Pancsova megalapításával.

16 A háborúktól pusztított, apró fejedelemségekre szabdalt Németországban — a túlnépesedés, a „sváb" parasztöröklés eltorzult rendszere, a protestánsok üldözése, főképpen pedig a jobbágyterhek növekedése miatt

17 — nem maradt eredménytelen III. Károly magyar király és osztrák császár, valamint a magyar földesurak telepítési felhívása, megbízott ügynökeik működése. Elősegítette ezt az is, hogy a magyar országgyűlés törvényben (1723. évi 103. törvénycikk) rögzítette: az országba költöző idegenek hat évre szóló adómentességben részesülnek. A német-római birodalomból csak uralkodói és földesúri engedéllyel, később pedig bizonyos összeg lefizetése után indulhattak el a telepesek. A Magyarországra érkező német parasztok - megelőző jogállásuk alapján — a magyar viszonyok szerinti szabadköltöző (szabadmenetelű) jobbágyok jogi helyzetébe kerültek. Ennek megfelelően, a magyar szabadmenetelű jobbágyok zöméhez hasonlóan, szerződésben (taksaszerződés) rögzítették az általuk vállalt terheket. Ez a jogi helyzet kisebb kötöttséget, nagyobb gyarapodási lehetőséget jelentett, mint az „örökös jobbágyi" állapot, amely mind Németországban, mind Ausztriában, mind pedig Magyarország török megszállást nem szenvedett területein általános volt.

18 A Békés megyei telepítések német jövevényei is ennek a kedvezőbb indulási pozíciónak 12 HAANL. 1870. 42-43. 13 LUKÁCSZS. 1937. 16-19., VARGAJ. 1969. 308, 329-331., FELHŐI. 1970. 29. 14 SZABÓ I. 1941. 147., H. BALÁZS É.-MAKKAI L. 1972. 15 VONHÁZ I. 1914. 301-305. 16 BODOR A. 1914. 11-12. 17 SZEKFOGY. é. n. 183., LUKÁCS ZS. 1937. 7-9., SZABÓI. 1941. 146., VARGA J. 1969. 578. 18 VARGA J. 1969. 308-309, 329-331, 376.