Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
domásul, hogy a megélhetés alappillérét jelentő föld aránytalan megoszlása, hiánya olyan szociális feszültségeket keltett, amelyek a parasztság zömét az ellenzék oldalára vitték. A nagybirtokok érdekeit előtérbe helyező kormány a parcellázások, a kisbérletek, a telepítések támogatásának gyakori hangoztatásával, de nagyon szerény állami segítséggel és csigalassúsággal kísérelte meg a feszültségek levezetését. A lebonyolítással megbízott állami pénzügyi szervek és magánbankok nem ismerték a szociális érzékenységet, csak a haszonelvűséget. 28 A megyesi, bodzási és apácai földek áruba bocsátásának hírére az első négy hónapban mintegy háromszáz csabai lakos iratkozott föl a városi vezetés közbenjöttével, hozzávetőleg kilencezer holdra (nyilván 1100 öles holdra). A település képviselőtestülete 1887. március 5-én, majd azt követően négy rendkívüli és két rendes közgyűlésen egy jó félév alatt viharos gyorsasággal megtárgyalta a különféle bizottságokban már előkészített részleteket. A szerteágazó ügy fáradhatatlan összefogója és szakértő kulcsembere dr. Zsilinszky Endre (Bajcsy-Zsilinszky Endre édesapja), az agrárviszonyok széles körű ismerője, a mezőgazdaság korszerűsítésének előmozdítója volt, megfelelő pénzügyi ismeretekkel és „felső kapcsolatokkal". Ez utóbbiakat leginkább történész és politikus testvére, dr. Zsilinszky Mihály (1838-1925), Békéscsaba 1881— 1887 és 1896-1905 közötti országgyűlési képviselője, 1889-1894 között Csongrád megye, majd Zólyom megye főispánja közvetlen segítségével tartotta fönn. Dr. Zsilinszky Mihály 1895-től 1905-ig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára volt, eközben evangélikus egyházmegyei majd egyházkerületi felügyelő is 1911-ig. A magas körökben nagy befolyással rendelkező férfiú szerette Békéscsabát és vidékét, érdemben támogatta a csabai földszerző akciókat is, annál inkább, mert azok saját választóinak érdekeit szolgálták. A két Zsilinszky mellett Urszinyi János ügyvéd, Beliczey Rezső, Kiiment János bíró, Szemián Sámuel főjegyző, Gally Gyula jegyző, Fábry Károly ügyvéd szervezőlebonyolító tevékenységét tapasztalhatták a lakosok leginkább. A kezdeti bizonytalankodás és tájékozódás után feliratkozott vevőjelöltek egy része visszalépett, cserélődött. A város vállalta, hogy az előlegként kifizetendő tíz százalékos vételi összeg erejéig kölcsönt vesz föl az átmenetileg pénzhiánnyal küzdők helyett (aratás előtt kellett dönteni). A képviselő-testület kiküldött bizottsága minden vételre jelentkezőt egyenként elbírált a hitelképesség, a vagyoni háttér megállapítása érdekében. Az 1887 októberében megszületett megegyezés szerint a megyesi pusztán 3539 kat. hold és 1567 négyszögöl területet, kat. holdanként 273 forintért, a bodzási pusztán 680 kat. hold 1588 négyszögölt vásárolt meg a békéscsabai 117 vevő, örökáron, összesen 966.414 forintért, húsz évi, 1887. szeptember 1-től kezdődő részletfizetéssel. A kincstárral szemben a vevők kötelezettséget vállaltak arra, hogy „a kijelölendő területen három év alatt 300 beltelekből álló, s egyenként nyolcszáz négyszögölet magában foglaló telep község alakíttassák" a Megyesi pusztán. A „kijelölendő terület" magját az élet már kialakította. A fentebbi 3539 kat. holdon felül a békéscsabai evangélikus egyházközség 300 holdat, a csabai ún. közbirtokosság (a jobbágy rendszer megszűnése után fel nem osztható javak kezelője) 1000 holdat vásárolt, de a közbirtoS. SÁNDOR PÁL i. m. 157-162.
