Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

kosság a területet hamarosan eladta egyes lakosoknak. Az eredeti jelentkezéskor 237 beltelket kívántak megvásárolni Megyésen. Ezért kellett előírni, hogy aki tíz kat, holdnál több földet vásárol, minden tíz hold után egy nyolcszáz négyszögöles házhelyet is vásárolnia kell. A vevők a megállapodás szerint 1889 őszén vehették ténylegesen birtokba a földjeiket, amikor a korábbi nagybérletek lejártak.

29 Az 1887-ben született megállapodás és az azt követő vásárlások eredményeként 141 parasztbirtok alakult ki Megyésen, az itt szereplő megoszlásban: 1-5 kat. hold közötti 8, 5-10 kat. hold közötti 23, 10-50 kat. hold közötti 86, 50-100 kat. hold közötti 18, 100 kat. holdon felüli 6 birtok. Nem tudjuk, hogy ezek közül hányat tekinthetünk egyetlen birtoktestből álló parasztgazdaságnak, és hányat a békéscsabai határban már meglévő birtokok vagy birtokrészek bővítésének, kiegészítésének. Az egyházi forrásokat megbízhatóaknak elfogadva 93-96 parasztcsalád honfoglalásáról beszélhetünk Megyésen. E családfők közül kilencven evangélikus, három római katolikus vallású volt a feljegyzések szerint. Az evangélikus templomban a föld birtokba vételének 50. évfordulóját is ünneplő és 1939-ben elhelyezett emléktábla névsorát a közös földvásárlás időpontjára vonatkozóan forrásnak tekintjük. A következő időpont 1895, amikor a már községgé alakult Medgyes-Egyházán földtulajdonnal rendelkezők neveit megállapíthatjuk és az 1889. évi adatokkal összevethetjük. A száz holdon felüli birtokosokra nézve a hivatalos Gazdacímtár, mind rájuk mind pedig a kisebb szántóterülettel rendelkezőkre vonatkoztatva pedig a település 1896. november 2-án a helyszínen hitelesített kataszteri térképe nyújt pontosnak vehető adatokat.

31 Az 1889-és és az 1895-1896-ban rögzített nevek közötti különbség több okból áll fenn. Az egyik az, hogy a parcellázás előtti nagybérlőkből tulajdonossá lett személyeket (Telbisz János, Újhelyi Lipót, Durscht Mátyás, Mészáros János — 1895-ben négyen együtt 2236 kat. holdat birtokolva) nem tekintették maguk közül való honfoglalóknak, akik az emléktáblát elhelyezték. A különbség másik és reális oka, hogy hat-hét év alatt már adásvételek, haláleset utáni öröklések, beházasodások történtek. S végül az is számít, hogy a nem evangélikus vallásúakat nem tüntették föl az emléktáblán. Itt csak azokat a neveket sorakoztatjuk föl, akik az emléktáblán nem szerepelnek, a kataszteri térkép viszont feltünteti őket. Jelentős részük minden bizonnyal 1889 után bukkant föl, de kevés lehet közülük az, aki az 1893-1894-ben végbement hivatalos és 29 A megyesi parcellázás fő forrásai: BML Békéscsaba nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyvei 36, 66 70, 109, 126, 192, 226/1887, 276/1888, 42, 77/1894. Rövid összefoglalása: SZABÓ FERENC: Békéscsaba mezőgazdasága az örökváltságtól az első világháborúig (1845-1914). = Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Szerk. Kristó Gyula és Székely Lajos. Békéscsaba, 1970. 153. 30 HUNYADY FERENC: A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének ötvenéves működése 18801929. Bp., 1930. 140-141. 31 BML Térképtára, BmK 60. „Medgyes-Egyháza kisközség Arad megyében 1896." Felvette Kinczel Gusztáv mérnök.