Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

BÉKÉSCSABAI MIGRÁCIÓS HULLÁMOK A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A helytörténeti kutatások, amelyek az 1991-ben megjelent első békéscsabai monográfia-kötetben 1848-ig jutottak el a szintézisig, igen jelentős figyelmet szentelnek a népességmozgás folyamatainak.

1 A migráció részeseinek, a betelepülés és az elvándorlás okainak és irányainak vizsgálata minden település történeti megismerésében fontos kérdés. Békéscsaba több tekintetben is „rendhagyóan sajátos" históriájának az újratelepüléstől fogva alapvető vonása a migráció körébe tartozó változások többféle tartalmú, de állandó jelenléte, hatása. Ismeretes, hogy az 1718-ban újranépesedett Csabáról 1747-ben az Arad megyei Mokrára, 1753-ban Nyíregyházára szervezett elvándorlás történt, s sejthető a pontosan sohasem regisztrált egyéni (családonkénti) elköltözések és bevándorlások érdemi aránya a későbbiekben is. A migrációs jelenségek tanulmányozása vihet közelebb bennünket a nem paraszti rétegek, csoportok, foglalkozási ágak megjelenésének, stabilizálódásának pontosabb rajzához Csaba múltjában. Ehhez csatlakozóan a város szlovák voltának koronkénti jellemzése nem oldható meg a népességmozgás tényeinek mérlegelése nélkül. A migrációs tendenciák a gazdasági s jórészt a társadalmi vonzáslehetőségek vagy éppen a kényszerkörülmények tükröződései is egyúttal. Anélkül, hogy a feudalizmus időszakára vonatkozó népességmozgás kutatását elvégzett munkának tekinthetnénk, örömmel állapíthatjuk meg: az alapvető vizsgálatok megtörténtek, nyomukban a további időigényes és szempontgazdag búvárkodások lehetséges vagy ma még nem is látható témakörei, feladatai kirajzolódtak. A 18. század, a török ki verése utáni új honfoglalás és stabilizálódás folyamatait árnyaltabban, topográfiai tekintetben megbízhatóbban — s ami a legtöbb konkrétumot hordozza —, nagyobbrészt az egyes családokig terjedően ismerjük. A város népességének megszaporodása, a település lakóinak nagy száma (a 19. század kezdetén mintegy 17 ezer fő, a reformkor végén 27 ezer fő) magyarázza, hogy az egykorú írott források bővülése ellenére a 18. század végétől fogva egyelőre be kell érnünk a körvonalakkal a migráció eredményeit, mérlegét illetően. E körvonalak egyfelől a történeti demográfia, másfelől a társadalomtörténet elemzéseiből kiemelhető mozaikokból állnak össze. A városmonográfia 1848 utáni munkálatai — amelyek pár esztendővel ezelőtt nekilendültek már — nem folynak. A kutatások eddigi eredményei mindamellett érdemi 1 Békéscsaba története I. A kezdetektől 1848-ig. Szerk. Jankovich B. Dénes és Erdmann Gyula. Békéscsaba, 1991. Elsősorban Molnár Ambrus, Erdmann Gyula, Erdei Aranka és Kováts Zoltán fejezetei tárgyalják a migráció kérdéseit. Külön említést érdemel Born Miklós rendkívül szerteágazó, a monográfiában is felhasznált, de azóta is folyó kutatása a tősgyökeres csabai családok történetére vonatkozóan.