Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
A századfordulóig visszanyúló tervezgetések után a negyvenes évek elején kezdődött tájunkon (Tótkomlós és Kaszaper térségében) a kőolaj- és földgázfeltárás, igen kis mértékben a kiaknázás is, egy német érdekeltség révén. Kereskedelem és hitelintézetek. A kereskedelmi tevékenység a gazdasági élet súlyos hullámzásainak, a kapitalista válság hatásának a vonzatában alakult. 1930-ban 6522 kereső és 7906 eltartott, 1941-ben együttesen 17 084 személy élt kereskedelmi és hitelszolgálati tevékenységből az akkori Békés megyében. (Az össznépesség 4,4, ill. 4,9%-a, amikor 1941-ben az országos arány 5,5% volt.) 1942-ben a megyében 2922 üzlet működött, együttesen 4702 alkalmazottal. (M. Stat. Évk. 1942. 109.) Az új országhatárokkal átrendeződött vonzáskörzetek a Tiszántúl déli felében Békéscsaba megnövekedett szerepét — Arad és Nagyvárad korábbi kereskedelmi funkciója egy részének átvételét — tükrözték. (Szegedi Ker. és Ipk. jel. 1923-1928.) 1920 és 1930 között Békéscsaba kereskedőinek száma közel 50 százalékkal nőtt. Orosháza, bár kereskedőinek száma keveset nőtt, második helyét változatlanul tartotta a megyében. Szarvason 1930-ig mintegy 80 százalékkal ugrott a kereskedelmi tevékenységet folytatók száma 1920-hoz képest. Gyula kereskedelme lassabban gyarapodott, 19201930 között csak húsz százalékkal nőtt a kereskedelemben dolgozók létszáma. Békéscsabával szemben sem Gyula, sem pedig Békés nem bírta a kereskedelmi versenyt, amely a harmincas évek derekán igen élessé alakult. (Szegedi Ker. és Ipk. jel. 1935. 43.) A megye öt legnagyobb településén 1930-ban is a kereskedelmi és hitelforgalmi kereső személyek 70%-a élt, tehát e tevékenység megyebeli koncentrálódása nem haladt előre. A kereskedelem fő területe még mindig a mezőgazdasági termékek, állatok felvásárlása és továbbítása volt. A gabona- és baromfiüzlet központja e korszakban is Orosháza és Békéscsaba volt. A nagyállat-kereskedelemben a korábban említett mezővárosok szerepe általában megmaradt. A vásárok szerepe nagyot csökkent, így Gyula hiába maradt a megyében a legforgalmasabb állatvásár színhelye, valójában ez keveset jelentett. (M. Stat. Évk. 1929. 92; 1938. 115.) A két háború között hihetetlenül kiszélesedett területünkön is a „pénzüzlet", a bankok és kisebb hitelintézetek páratlan jól jövedelmező tevékenysége. A pengő bevezetése (1927) előtt az infláció hullámain, a válság alatt és után az eladósodás tömegessé válásán gazdagodtak a pénzintézetek. A nagybankok pénzét forgató kis intézetek a válság idején 16-20%-os kamatot számítottak. 64 A mai megyeterületen működő intézetek légiójából a fővárosi nagybankok fiókjai, kirendeltségei bonyolították le a legnagyobb forgalmat. Az Angol-Magyar Bank Békéscsabán fiókot, Mezőkovácsházán kirendeltséget, a Magyar-Olasz Bank Békéscsabán és Orosházán fiókot, a Nemzeti Hitelintézet Békéscsabán és Gyulán fiókot tartott fenn. A Magyar Altalános Takarékpénztárnak Békéscsabán, Orosházán és Gádoroson volt fiókja. A Magyar Altalános Hitelbank érdekkörében működött a megye legnagyobb intézete, a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület. A Magyar Leszámítoló és 64 CSML Csanád vm. Gazd. Egy. jkv. 1932. ápr. 17. Csanád vm. Közig. Biz. 1927. évi jelentése. Makó, 1928. 115.
