Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

munkásnál többet foglalkoztatott. 1938-ban 14, 1942-ben 16 ilyen nagyságrendű üzemről beszélhetünk. A harmincas évek második felére alakultak ki az első ötszáz munkáson felüli középüzemek, bár még mindig számottevő idényjelleggel. 1938-ban 3 békéscsabai üzem esett ebbe a kategóriába: a „Rokka" Kötszövőgyár 531, a Bonn M. és Társai Cserép- és Téglagyár idényben 937 és a Schneider-féle baromfifeldolgozó idényben 680 dolgozóval.

57 A két háború között szembetűnően megerősödött a banktőke közvetlen szerepe, érdekeltsége a gyári és a manufakturális iparban. A csabai „Rokka" a Magyar Általános Hitelbank, a mezőhegyesi cukorgyár anyavállalatán keresztül szintén a Hitelbank érdekkörébe tartozott. Az egyik csabai bank szőnyegüzemet alapított. Számos hasonló példát említhetnénk még. A gyári és manufakturális ipar vezető megyebeli ágazatai sorában a két háború közötti időszakban tovább erősödött a területünkön termelt nyersanyagot feldolgozó élelmiszeripar súlya. A trianoni határok közötti országterületen működő 11 cukorgyár sorában a sarkadi és a mezőhegyesi gyárak a középmezőnyben helyezkedtek el. A már említett kartell-megállapodás fejlesztésüket korlátozta. A harmincas évek második felében a sarkadi üzem átlagban 80-82 ezer, a negyvenes évek elején 70 ezer tonna répát dolgozott föl. (MÁRAI GY.-LEEL-ŐSSY K. 1965. 91.) A termelési terület kisebb volt, mint 1914 előtt, s kevesebb volt az előállított cukormennyiség is, közel 40 százalékkal. A malomiparban nem változott Békéscsaba és Orosháza szerepe. A húszas évek végén a csabai István-malom napi 16 vagonos, a Kovács-malom 10 vagonos kapacitású volt. Jelentős exportot bonyolítottak le Ausztriába és Csehszlovákiába.

58 A gyulai, gyomai, szarvasi, mezőberényi, békési és tótkomlósi malmok is számottevő teljesítménnyel dolgoztak. A válság a malmokat kevésbé viselte meg. A baromfifeldolgozó ipar a harmincas évek derekára erősödött meg igazán. A II. világháború idejére Orosháza három főbb baromfiüzemében szezonban 450-520, Békéscsaba két ismertebb baromfiüzemében valamivel kevesebb dolgozót foglalkoztattak. A feldolgozás szorosan kapcsolódott a felvásárláshoz, ill. a bel- és külföldi értékesítéshez. Az üzemek mindhárom funkciót közvetlenül látták el. A harmincas évek második felétől vált országosan ismertté a korábban is meglevő megyebeli húsipari kisüzemek egyre szélesedő tevékenysége. Gyulának a Stéberl-féle húsüzem volt a leginkább fejlődőképes üzeme. A márkázott gyulai kolbászt a hazai és a nemzetközi piacra egyaránt sikerült bevezetni. (A gyulai üzem 1938-ban 65, 1942ben 95, 1943-44-ben közel 150 alkalmazottal dolgozott.) A békéscsabai Sertéshizlaló és Húsipari Rt. a csabai népi hagyományokon alapuló kolbászgyártást fejlesztette ki, kisebb arányban szalámit is előállított. (Szegedi Ker. és Ipk. jel. 1922, 1935.) Számon tartott kisüzem volt az 1924-ben alapított medgyesegyházi Csolnoky-féle szalámigyár.

59 (Szegedi Ker. és Ipk. jel. 1940.) Nagy előrelépést hozhatott volna, ha megvalósulnak a nagy befogadóképességű hűtőház és vágóhíd létesítését célzó, komoly BML Gyulai Ker. Iparfelügyelőség ir. Gyárvizsg. jkvek. BML Békés vm. alisp. ir. 17.756/1933. alapsz. BML Gyulai Ker. Iparfelügyelőség ir. Gyárvizsg. jkvek.