Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
47. táblázat Az iparvállalatok megoszlása Békés megyében a foglalkoztatott munkavállalók száma szerint 1930-ban Segéd 1-2 3-5 6-10 11-20 20-nál több Együtt nélkül alkalmazottal Együtt Békés megye 5199 2363 537 125 39 33 8296 Békéscsaba 662 424 128 34 12 17 1277 Gyula 529 198 84 22 9 5 847 Orosháza 661 327 75 18 7 3 1091 Az ipar koncentráltságának bizonyos előrehaladását, a kisiparosság számarányának változását fejezi ki, hogy míg 1910-ben a megye ipari kereső népességének hatvan százalékát tette ki az önálló kisiparosok száma, 1930-ra az arány megfordult: az ipari keresők 65 %-a bérmunkás (munkás, segéd, tanonc) lett. Az ipari bérmunkásságnak 1930-ban közel 63%-a élt a három városban (1910-ben 61 %-a). A harmincas évekre mégis kialakult a jelentősebb üzemek köré csoportosulva a megye üzemi munkásságának gerince, állandó magja. Ez a törzsgárda — az idénymunkások egy részét is számítva — mintegy öt-hatezer főre becsülhető 1930-ban. A negyvenes évek elejére hétnyolcezer fő körül lehetett. E szám nagyobb felét nők alkották. A szakképzett és szakképzetlen munkások számát és arányát szintén csak hozzávetőlegesen tudjuk megállapítani. Az 1930-as évek második felében Békéscsabán 8001000, Orosházán 5-600, Gyulán 400-450, Szarvason ugyanannyi, Békésen 300-350 segédről tud az ipartestületi statisztika. (Szegedi Ker. és Ipk. jel. 1938, 1940.) Ebből kiindulva nagy átlagban az állandó ipari munkások 10-20 százalékára tehetjük a szakképzettek — zömmel férfiak — arányát. Területünk ipara változatlanul az olcsó, szakképzetlen munkaerővel termelt elsősorban. A textil-, a baromfi- és az építőanyagipar kifejezetten az itt tömegével rendelkezésére álló, gyengén fizetett női munkaerő révén tudott versenyképes lenni. A téglagyárak, cukorgyárak idényben a szakképzetlen férfimunkásokra alapozva dolgoztak. A főbb iparágakban tevékenykedő önálló kisiparosok és alkalmazottak számát tekintve 1920 és 1930 között a megyebeli fonó- és szövőiparban 141%-os (799-ről 1924 főre), az élelmezési iparban 35%-os (2019-ről 2721 főre), az építőiparban 85%-os (2623-ról 4853 főre), a nyomdaiparban 50%-os (257-ről 387 főre) létszámemelkedésről beszélhetünk. Csökkenést, ill. stagnálást mutatott a vas- és fémiparban, továbbá a ruházati iparban dolgozók száma. A világgazdasági válság idején sok kisiparos tönkrement. A harmincas évek derekától állandó és fokozatos létszámnövekedésre került sor a textil-, az élelmezési és az építőanyagiparban. Mindhárom iparágban megjavultak a piaci lehetőségek, nem utolsósorban a katonai megrendelések révén. Az 1920-1944 közötti időszak megyénkbeli gyáripari fejlődése a kiegyezés korához képest elsősorban mennyiségben hozott kisebb változásokat. 1920-ban mindössze kilenc olyan üzem (Békéscsabán két téglagyár és egy kötszövőüzem mellett egy malom, Gyulán a kötszövőüzem és a gyufagyár, a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárak, továbbá a mezőhegyesi gépjavító műhely) volt a mai megyeterületen, amely 100
