Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
A II. világháború éveiben, a hadigazdálkodás érdekében, erőteljesen szorgalmazták a hatóságok az olajosmagvak (napraforgó, ricinus, repce, bükköny stb.), továbbá a szója és a cukorcirok termesztését is. A belterjességi törekvések sorában az öntözéses gazdálkodás fokozatos erősödése állt az első helyen a Körösök völgyében, elsősorban Gyula és Békéscsaba körzetében. 1933-ig Gyulán mintegy 40 öntözéses kertészet jött létre; köztük az 1922-ben indult Városi Kertészet is, hat hold öntözött területtel. Békéscsaba városának a harmincas évekig 28 kat. holdas bolgárkertészete volt, 1918-tól fogva. 51 Az említett városok és a dobozi, gyulavári, békési uradalmak területén 1930 táján együttesen 4-500 kat. holdat, a harmincas évek végén pedig átlagosan ezer kat. holdat (ennek fele-harmada zöldségterület volt) öntöztek. (PALOV J. 1971. 562.) A harmincas évek második felében szélesebb arányban kibontakozott a gyulai primőrkertészkedés. (KÓSA L. 1967. 504.) Az 1937. évi 20. törvényben rögzített alföldi öntözési terv véghezviteléhez kevés volt a pénz, bár a kivitelezés elindult s megyénk területén is fontos eredményeket hozott. Az 1942-ben elkészült békésszentandrási duzzasztómű és zsilip 20 ezer hold öntözését tette lehetővé, s hajózhatóvá tette a Köröst Békésig. A negyvenes évek elején államsegéllyel több öntözési mintatelepet létesítettek, közel 250 kat. holdon. (ALBEL A.-VlNCZE F. 1963. 9-12.) A Körösök hajózásához fűzött igen vérmes gazdasági remények — olcsó és tömeges búzaszállítás vízi úton — nem váltak be. A békéscsabai öntözött réten 1928-tól, a Magyar Föld Rt. sarkadi béruradalmában 1929-től, majd másutt is rizstermesztési kísérleteket folytattak. A háború első éveiben Békés és környéke lett a megye fő rizstermesztő területe, 1942-ben már közel 1300 kat. holdnyi rizsvetéssel. Szarvason, Sarkadon, Vésztőn, Dobozon, Köröstarcsán is jelentős rizsterületek voltak. (PALOV J. 1969. 103-111.) A rizs szinte kizárólag az uradalmaknak, vállalkozó szellemű gazdagparasztoknak, kereskedőknek hozott hasznot, a kis- és középparasztság nem foglalkozhatott vele tőkeerő nélkül. A harmincas évek elején a kormány is felismerte, hogy a minőségi agrártermelés a válságból való kilábalás egyik fontos eszköze. A parasztgazdaságokat is igyekezett rávenni a minőségi búzavetőmag — Bánkúti 1201, Bánkúti 1014, Székács 1055, Székács 1242-es fajták — használatára. (SZUHAY M. 1962. 106-107.; GUNST P. 1970. 141-143.) Békés megyében az új búzafajták elterjesztése, ill. a fajták egységesítése céljából 1930-tól kezdve évenkénti búzakiállításra és búzaminősítésre került sor. A közigazgatáson kívül fontos szerepet játszott ebben az 1933 tavaszától fogva működő békéscsabai vegykísérleti (lisztvizsgáló) állomás, az ország második ilyen intézménye. 52 Az eléggé következetes népszerűsítés eredményeként az orosházi járás uradalmai és parasztgazdaságai már 1934-ben 60-80%-ban Bánkúti, ill. Székács-féle búzát vetettek. (REMENÁRG. 1935. 67.) A tudományos eredményekből kevés került át a szántóföldi gyakorlatba. Mindössze néhány ezer holdon — főként Gyoma, Dévaványa, Füzesgyarmat határában — végeztek állami támogatással szikjavító munkát. Az országban az egyik első, kiemelBML Békés vm. alisp. ir. 17.756/1933. alapsz. BML Békés vm. alisp. ir. 7839/1933. Az Orsz. Mg. Kamara jelentése 1934. 50.
