Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
A gabonamunkák gépesítésében nem történt minőségi változás, mindössze annyi, hogy a gőzcséplőgépeket fokozatosan kiszorították a traktorvontatású cséplők. 1925ben 835, 1929-ben 994, 1938-ban 944 cséplőgarnitúra volt a megyében, s az utóbbinak közel 40%-a már motormeghajtású volt. A nagybirtokokon és a gazdagparaszti földeken teret hódított a traktor (1925: 58 db, 1935: 380 db), s általánossá vált a gőzeke. (1925: 38 garnitúra) Minden 75 kat. hold szántóra jutott egy vetőgép. (M. Stat. Évk. 1923-1925, 1929; M. Stat. Közi. új sor. 112. k.; BARBARITS L. 1965. 142.) A mezőgazdasági gépellátottság terén Békés megye az országos átlag körül mozgott, Csanád megye az országos átlagnál jobb helyzetben volt. (FARKAS Á. 1944.) A szegényparasztság, a reformföldesek nehéz gazdálkodási viszonyait jelzi, hogy a 20 kat. holdon aluli kategóriában egy-egy gazdaságra csak 0,32 db normál eke jutott átlagosan. (FARKASA. 1944. 34-35.) A nagy munkaráfordítást igénylő, nagy értékű hozammal járó, belterjes szántóföldi kultúrák (ERDEI F. 1970. 180.) térhódítása rendkívül lelassult. A mezőgazdaságot ezen az úton lehetett volna legkönnyebben kimozdítani a stagnálás állapotából. (GESZTELYI NAGY L. 1924. 27-39.) A kalászosoknál ötször-hússzor több munkaidőt kívánó cukorrépával, zöldséggel, dohánnyal (SZABADOS M. 1936. 27.) teremthettek volna több munkaalkalmat is. Az ipari növények sorában a már említett — s a brüsszeli cukoregyezmény nyomán 1931-től vetésterületében csökkentett — cukorrépa mellett az 1914 előttinél is kisebb arányban termesztették a dohányt, a kendert és a lent. 1920 és 1926 között a Békés megyei vetésterületnek mindössze 2,5%-át foglalták el az ipari növények. (KAÁN K. 1927. 235.) Ebben a tekintetben a kelet-csanádi középbirtokok mutatták föl a legjobb arányokat, főképpen Battonya és Kunágota körzetében. 48 A bánkúti főhercegi uradalom a szántóterület több mint 11 %-án ipari növényeket termesztett. A két világháború között nőtt meg a szerepe területünk se/?róa>o&-kultúrájának, amely túlnyomórészt Kelet-Csanádra, a mezőkovácsházi és a battonyai járások középbirtokaira és vagyonosabb parasztgazdaságaira koncentrálódott. A hazai cirokvetés összterületének 1939-ben a 60%-a, 1943-ban a 72%-a Csanád megyében, ugyanakkor 10-12%-a Békés megyében volt. 49 Az átlagosan 4-5000 kat. holdra terjedő ciroktermesztés igen értékes táji kultúrává fejlődött Kunágota, Battonya, Mezőkovácsháza, Magyarbánhegyes, Kaszaper alcentrumokkal, a Mezőkovácsházán 1933-ban alakult Tiszántúli Ciroktermelők Egyesülete tartalmas összefogó szerepével. 50 Egyes uradalmak a vetőmagtermesztésből szereztek komoly bevételt. A bánkúti uradalom nemesített búzavetőmaggal, a kígyósi Wenckheim-birtok borsó-, lucerna- és salátamaggal szerepelt nagy tételekben a piacon. (SCHERER P. 1939. 375, 396.) A harmincas évek elejétől a kelet-csanádi középbirtokosok is, meg a mezőhegyesi ménesbirtok is több száz holdon foglalkozott részes /zagymű-termeléssel. 48 CSML Csanád vm. Gazd. Egy. ir. 2/1928, 1/1930, 100/1937. 49 Bács-Kiskun megyei Levéltár, Duna-Tisza közi Mg. Kamara ir. „Vegyes ügyek IX."; CSML, Csanád vm. Gazd. Egy. ir. 201/1944. 50 CSML Csanád vm. Gazd. Egy. ir. 144/1929, 146/1933.
