Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

kosai, városai, községei körében a Szolnok-Békéscsaba-Arad közötti vasútvonal létrehozása érdekében. A már véglegesnek látszó terv megvalósítása 1848-ban akadt meg. (SZABÓ F. 1972.) A megyének az országos vérkeringésbe való bekapcsolódását jelentősen előmozdította, hogy 1787-től fogva megindult területünkön a postaszolgálat. A Pest-Arad közötti postavonal Szentes-Orosháza-Battonyán át futott, s Orosházától indult a Csaba-Gyula-Sarkad-Nagyvárad viszonylatú postaút. (GECSEI L. 1972.) Amikor a reformtörvények lehetőséget nyitottak a feudális terhektől, a földesúri hatalomtól való megszabadulásra, megyénk két mezővárosa, Szarvas és Békéscsaba 1845-ben örökváltsági szerződést kötött. Súlyos összegek lefizetését vállalva megváltották magukat az úrbéri kötelezettségek alól. (NEUMANN J. 1922. 58-60.; MÉREI GY. 1948. 207-208.; SZÁNTÓI. 1970. 70-74.) A feudalizmus utolsó negyedszázadára teröletünk életében is felbukkantak a tőkés viszonyok kialakulását segítő tényezők. Az egész ország általános elmaradottsága a mi vidékünket is sújtotta. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy Békés megye — a ma idetartozó csanádi és bihari részekkel együtt — alig 120-130 esztendővel az újjátelepítés után, éppen jó mezőgazdasági adottságai alapján, felzárkózott az ország átlagos helyzetű területeihez. A KAPITALIZMUS KORA (1848-1944) A POLGÁRI FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG (1848-1867) A 48-as forradalom és a jobbágyfelszabadítás A polgári demokratikus forradalom az úrbériséget radikálisan eltörölte. A kapitalista viszonyok teljes győzelmének ugyanakkor az érintetlenül maradt nagybirtok lett a fő akadálya. A fejlettebb települések határában megszűnt a nagybirtok túlsúlya. Békéscsabán és Mezőberényben pl. a határ közel háromnegyede paraszti tulajdonba került 1848-ban. (SZABÓ F. 1970. 130; 1973a. 219.) Az ilyenek azonban kivételek voltak. Mai megye területünk zöme — mint látni fogjuk — az uradalmak közvetlen hatókörében maradt. A felszabaduló jobbágyságnak csak a 39%-a (országosan 44%-a), a volt telkesgazdák rétege, kapott földet, az addig használt szántót és rétet. Az uradalmakkal közös legelőt, amelyből a házas zselléreknek is járt néhány hold, többnyire az ötvenes években osztották föl parcellákra, az úri és a parasztföld elkülönítését követően. (VARGA J. 1971. 337-346.) A jobbágyfelszabadítás után föld nélkül maradt, elégedetlen zsellérek, töredéktelkes „gazdák" 1848 végén ebben a megyében is a majorsági földek, főként az úri fondorlattal korábban elvett legelők elfoglalását célzó mozgalmakat indítottak Orosházán, Mezőberényben, Gyomán és másutt. (EMBER GY. 1949. 30-32., 50-52.) A forradalom középnemesi vezetése e mozgalmakat kíméletlenül letörte. Megoldatlan maradt a forradalom idején a majorsági zsellérek, köztük a vidékünkön levő kincstári és magánföldesúri pusztákra telepített kertészközségek népének helyzete is. Rájuk nem vonat-