Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
koztak a jobbágy felszabadító törvények. Tiltakozásuknak nem lehetett már tényleges eredménye. (OLTVAI F. 1964. 40-42.; KÖRMENDI J. 1973. 206-218.) Súlyos csalódás és hátrány érte Békéscsaba és Szarvas parasztságát is: míg a 48as törvények alapján felszabadult jobbágyok helyett az állam vállalta a földesuraknak szóló kárpótlást, a magánjogi szerződéssel megváltakozott helységeknek a váltság teljes összegét ki kellett fizetniök. Ez évtizedekig tartó terhet jelentett. (SZABÓ F. 1970. 126-128.) A szabadságharc idején Békés és Csanád megyék, főként jelentős gabonakészleteik révén, az ország egyik legfontosabb ellátási bázisává emelkedtek. A Habsburg-önkényuralom időszaka (1849-1867) A magyar forradalom, bár Ausztria a nemzetközi reakció segítségével vérbe fojtotta, vissza nem vonható eredményeivel utat nyitott a hazai kapitalista fejlődéshez. A tőkés termelés kibontakozása, különösen a mezőgazdaságban, lassan és nehézkesen történt. Gazdasági életünk és társadalmunk egészen a felszabadulásig magával hurcolta a feudális századokból eredt maradványokat. Megyénk területén is a kapitalista agrárátalakulás porosz típusú útja — azaz a nagybirtok tőkés fejlődése — jelentette a meghatározó fejlődésirányt. Ugyanakkor jelentős arányban mutatkoztak tájunkon a paraszti tulajdonra épülő árutermelés erősödő vonásai is. A pénzzel fizetett bérmunka általánossá válását és a termelőeszközök korszerűsítését a területünket is jellemző tőkehiány egy ideig lehetetlenné tette a nagybirtokok számára. így csak az 1849 után általánossá vált átmeneti gazdálkodás lényegét adó ledolgozási rendszer segítségével tudták fenntartani és szűk határok között továbbfejleszteni magukat. A földnélküliekből és töredékföldesekből kikerült, igaerővel is rendelkező vagy csak gyalogszegődményes munkaerőt a termés egy részével fizették. Rendkívül nagy arányokban elterjesztették a ledolgozás körébe tartozó részesbérletet. Az állandó munkaerő biztosítására szívesen letelepítették és a legszorosabb függésben tartották a nincstelenek egy részét. A saját kezelésű birtokrészek költségeinek fedezéséhez, korszerűsítéséhez az uradalmak jórészét már az ötvenes években is tőkés nagybérlők kezére adták. (HANZÓ L. 1960. 28-33.) A pénzes bérlők az árendált terület teljes kiuzsorázására törekedtek: a legrövidebb idő alatt a legnagyobb hasznot keresték. Gazdálkodásuk szintén a ledolgozásra, a részesmunkára épült. (REÖK I. 1865. 813.) Súlyosan visszavetette tájunk agrárfejlődését egy ideig az úrbéri rendezések elhúzódása is. Az államhatalom az 1853. évi pátenssel s az ötvenes évek derekán indított, ill. újraindított úrbéri rendezési pörök során a nagybirtokot támogatta. Szentesítette a XVIII. század végi és későbbi földesúri területrablásokat, a vízmentesítéssel termővé tett földek gátlástalan eltulajdonítását az uradalmak részéről. A pörök kapcsán gyakran megszüntették a nagybirtokosok az évtizedek óta tartó paraszti bérleteket, s az ítéletek megszületése utáni években megemelt árendáért adták ki újra, gyakran már nagybérlőknek. Ennek az uradalmi földrabló eljárásnak az egész megyében Vésztő lett a leg-