Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

1965. 19-33.) Ezek a tényezők hosszú ideig visszavetették Kelet-Csanád általános fejlődését. A mai megyehatárok közé eső bihari terület a XVIII. században is magánföldesúri kézen volt. Sarkadot kivéve kisebb községekből állt. E rész előrelépését egyaránt fékezte a Körösök szabályozatlansága és a települések ehhez igazodó gazdálkodása. A terület nyolc úrbéres jobbágy községének lakossága a XVIII. század közepén egyenként és átlagosan 250-350 fő között mozgott.

2 E kis létszámú paraszti közösségeket közvetlenebb, erősebb függésben tudták tartani a birtokos családok, mint a népesebb Békés megyei települések differenciáltabb, több önkormányzati jogot kiharcoló jobbágyságát. Sarkad kivételt jelentett: fejlődésvonala alapjában véve a Békés megyei kismezővárosokét követte, a XIX. század elejére kisebb uradalmi központtá is lett. (Almássyak) Más irányú változatot képviselt a Heves és Külső-Szolnok megyéhez tartozó Dévaványa: lakosságának nagyobb fele jobbágytelken ülő kisnemesekből állott. Mai megyeterületünk török utáni újratelepítésének, a XIX. század derekáig lényegében lezáruló benépesítésének vázolt körülményei a gazdasági fejlődés egész menetét lényegesen befolyásolták, hosszú időre állandósították a különbségeket, egyúttal megszabták az önellátást szolgáló termelés szerkezetét és arányait is, lényegében a kapitalista fejlődés kibontakozásáig, jórészt azon túl is. A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSÉNEK, A GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM SZERKEZETÉNEK FŐ VONÁSAI 1848-IG A török kiverése után, a paraszti vándormozgalom és a szervezett telepítés kibontakozásáig a gyér népesség elsősorban a hódoltság idején megszokott rideg pásztorkodással (főképpen marhatartással) foglalkozott. (HANZÓ L. 1958. 6.) Az 1720-as összeírás szerint Békés megyében 5,5 db szarvasmarha (ezen belül 1,7 db ökör), 3 juh és 1,1 db ló jutott átlagosan minden családra. (ACSÁDYI. 1896. 311.) A létfenntartásban lényeges szerepe volt még ekkor a halászatnak, a pákászkodásnak, részben a vadfogásnak is. A sárréti jellegű területeken a sertéstartás erős volt: a ma Békés megyéhez tartozó kilenc bihari községben 1746-ban 2,8 db felnőtt sertés esett minden parasztcsaládra, 2,8 db szarvasmarha és 0,9 db ló átlagszámok mellett.

3 Miután nagyjából a XVIII. század végéig még elegendő legelőt és kaszálót lehetett találni — igaz, a településektől egyre távolabb — a félrideg állattartás csak lassan szorult vissza. Az 1730-as évektől fogva állandósult a legeltetési és szénakaszálási célokat szolgáló pusztabérletek rendszere ezen a tájon is. A Harruckernek fő bevételei éppen a bérbeadásból származtak. Békésben is akadt jó néhány erdélyi örmény vagy „görög" (török alattvaló) pusztabérlő, a század közepétől azonban inkább a városok és községek bérleteivel találkozhatunk. Az üzletszerű marhatartással (göbölyhizlalás és -eladás Bécs felé, lábon hajtva) foglalkozó magánbérlők paradicsoma, fő területe a 2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, BMÖ. 62. sz. Bihar vm. adószedői ir. 1746. évi összeírás: Districtus Szalonthaiensis. 3 Uo.