Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

Mindazonáltal a nagyváradi városvezetés tartotta magát ahhoz az elhatározáshoz, mely szerint nem indít a debreceni példához hasonlatos mozgalmat, „zsibvásári liczitácziót", mivel „személyes közbenjárásoknak, egyéni tekintélyek latbavetésének sem lehet ily jelentős ügyben helye. Ezért csak szánakozólag vehetjük tudomásul Polónyinak [Polónyi Géza függetlenségi és 48-as országgyűlési képviselőnek] azt a gyerekes megjegyzését, hogy Szilágyi ugyanis azért fogja Nagyváradnak adni a táblát, mert szülőföldje."

367 A miniszter mellett egyébként is kiállt városa: „mind a bátorság, mind az erő megvan Szilágyi Dezsőben" — hangoztatták.

368 Az országgyűlés képviselőházában is akadt Nagyváradnak támogatója. Történt, hogy a február 5-i ülésnapon, az igazságügyi költségvetési vita közepett báró Roszner Ervin szabadelvű párti képviselő (a nagyváradi jogakadémia volt tanára) válaszolt a már említett, február l-jén elhangzott Polónyi Géza-féle vádakra, melyek szerint Szilágyi a „Szülőföldem szép határa" kezdetű nótát fütyöli Nagyvárad kijelölésekor, s kortesérdem jutalmazására készül.

369 Roszner kifejtette, hogy megbízható adatok a bíráló szavak elhangzásakor még nem is álltak rendelkezésre a javaslatról, így Polónyi nem törhetett volna pálcát ama nagy magyar város felett, melyet Kossuth a „magyar Manchester"-nek nevezett.

370 A helyes út a nemzeti kulturális fejlődés érdekének követése, így a vegyes ajkú vidékeken fekvő városokon az asszimiláció miatt különös hangsúly nyugszik. E szemszögből nem Debrecennek — mint azt festette Polónyi —, hanem Nagyváradnak van missziója. Roszner további érveiben előadta, hogy Debrecen területe 66 négyzetmérföld, Váradé viszont 158, a debreceni törvényszék területén 191 ezer lakos él, a nagyváradién viszont 425 ezer. Mi több: büntető perekben is jóval felülmúlja az általa támogatott város Debrecent.

371 A földrajzi és távolsági adatok szerinte azt igazolták, hogy Zilahtól, Szatmártól éppen olyan távolságra fekszik Debrecen, mint Nagyvárad, ugyanakkor az alkotmányosság bevezetése óta Várad mégis „mostohagyermeke" volt az országnak: „itt az ideje, hogy az ország is tegyen valamit Nagyváradért, ne csak fordítva!". Ezért a székhelyek kérdését igenis tárgyilagosan kell megítélni.

372 A nagyváradi polgárok joggal voltak hálásak Roszner Ervinnek,

373 aki annak ellenére, hogy a szécsényi választókerületben nyert mandátumot, élénken kiállt a város — egykori lakhelye — érdekei mellett. Békés vármegye is támogatólag szólalt fel. Február 24-én ugyanis a szomszédos Békés vármegye szintén rendkívüli közgyűlést tartott, amelyben Nagyváradot pártoló feliratot fogadott el, mely egyébként Fábry Sándor megyei főjegyző tollát dicsérte. Ebben előadták, hogy a lehetséges székhelyek közül a szóban lévő fekvés tekintetében a legalkalmasabb a békésiek számára, mivel a vármegye minden részéből — a gyomai, a szarvasi és a sárréti járásokból pedig két irányban is — kényelmesen megközelíthető 367 SZb 1890. február 5. (30. szám) 1. p., február 9. (34. szám) 1. p. 368 SZb 1890. február 2. (28. szám) 1. p., február 4. (29. szám) 1. p. Szilágyi Dezső és Nagyvárad kapcsolatáról ír Borovszky [355. jz.], 663-664. p., arckép: 665. p. 369 KHN 87-92. XVI. (1890) 53. p. 370 KHN 87-92. XVI. (1890) 113. p. 371 KHN 87-92. XVI. (1890) 114. p. 372 KHN 87-92. XVI. (1890) 115. p. 373 SZb 1890. február 11. (35. szám) 2. p.