Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
vasúton. A kapcsolatukat erősítette az is, hogy Békés vármegye római katolikus egyháza a nagyváradi latin szertartású püspökség fennhatósága alatt állott, valamint a postai és távírda igazgatásuk székhelye is Váradon volt. 374 A nagyváradi ügyvédi kamara — amelynek tagságába az idő tájt 163 ügyvéd és 31 jelölt volt bejegyezve — február 16-án szintén érdekes közgyűlést tartott. Az éves jelentést felolvasó és előterjesztő dr. Schweiger Ede titkár említette meg a decentralizáció jelentőségét és azt, hogy városa szerinte is mellőzhetetlen. Már a múltbeli események, leginkább a kebelében a neoabszolutizmus korában elhelyezett másodfolyamodású törvényszék is predesztinálták arra, hogy ítélőtáblai székhely legyen. A felvetett gondolatokhoz először dr. Várady Zsigmond szólt hozzá, és javasolta: az ügyvédi kamara tettekben, ne csupán jelentésben foglaljon állást a tábla mellett. Felemlítette, hogy a nagyváradi kereskedők társulata máris mozgalmat tervez; ehhez csatlakozni kellene. Dr. Friedlánder Sámuel nem helyeselte a kereskedőkhöz való csatlakozást, inkább küldöttségileg akart átadni egy feliratot az igazságügy-miniszternek. Rádl Ödön meg a küldöttséget nem tartotta szükségesnek, de egy önálló kamarai „akcziót" szívesen fogadott volna. Mihelfy Adolf Rádl Ödönt támogatta, s egy „teljhatalommal felruházandó" bizottságot ajánlott kiküldeni. Hlatky Endre egyik megoldást sem támogatta, szerinte már postfesta volt a mozgalom; de ha mindenképp kell: az ügyvédi kar (nem a kamara) indítson szervezkedést. Dr. Berkovits Ferenc nem látta szükségesnek egy különös mozgalom megindítását, inkább a kamara választmányát látta volna hivatottnak arra, hogy az ügyben cselekedjék. Az elnök, Ritoók Zsigmond egy, az országgyűlési képviselőknek címzett memorandumot hozott javaslatba. Summa summarum Berkovits indítványa kerekedett felül: határozatba ment, hogy a kamara választmánya tegye meg mindazt, „amit e tekintetben szükségesnek tart". 375 A már említett kereskedők társulata felhívást intézett Nagyvárad több testületéhez és egyletéhez egy elindítandó mozgalomhoz való csatlakozásra szólítván. Ennek oka részint abban is rejlik, hogy többen feltették a kérdést: „Brutus, te alszol?!" — vagyis ideje volna e városnak is hallatni a hangját, miként más versengők is azt tették. 376 A felhívásra a helybeli szabadelvűek igazgató-választmánya akként reagált, hogy Németh Károly elnökletével megtárgyalták az átiratot, de végül nem mozdultak el eredeti álláspontjukról. Azt ellenben támogatták, hogy egy általános értekezletet rendezzenek a polgárság és a társadalmi szervezetek részvételével. A javaslatot mások is támogatták: február 26-án délután négy órára a városháza nagytermébe hívták az ügy iránt érdeklődőket. A város elöljárósága 17 taggal képviseltette magát. 377 „Azok, kik eddig mint pártemberek állottak szemben egymással, kezet fogva alakulnak össze hogy tömören lépjenek a cselekvés terére ott, ahol kérni kell, ha talán szükséges" — e szavakkal nyugtázta a sajtó elégedettségét a tervezett megmozdulást hallván. Ugyanebben az időben az Erdélyi Híradó viszont vezércikkben támadta 374 SZb 1890. február 18. (41. szám) 1. p., február 25. (47. szám) 2. p., március 14. (62. szám) 2. p., Nv 1890. február 18. (40. szám) 1. p., február 19. (41. szám) 2. p. 375 SZb 1890. február 18. (41. szám) 2. p., Nv 1890. február 18. (40. szám) 2. p. 376 SZb 1890. február 20. (43. szám) 1. p. 377 SZb 1890. február 21. (44. szám) 2. p., február 22. (45. szám) 2. p., február 23. (46. szám) 3. p.
