Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
„Süssék meg az ilyen reformokat" — méltatlankodott, s inkább a csatornázás kivitelezésére és az új városháza megalkotására költötte volna a pénzt. Ezek ellenére a város vezetőségének elhatározása szilárd volt, s ennek hangot adandó mozgósították országgyűlési képviselőiket, Hegedűs Sándort és Sigmond Dezsőt is. 322 A kolozsvári ügyvédi kamara a helybeli jogászság orákulumaként szintén kiállt a tábla mellett január 25-én tartott közgyűlése alkalmával, s egyúttal sürgette az erdélyi (Királyhágón túli) területekre menő jogszabályi kodifikációt is. 323 A városi vezetőség személyes látogatást tervezett az „igazság miniszterénél", Szilágyi Dezsőnél, akit kilátásba helyezett reformjai miatt Kolozsvárott is nagyra értékeltek. 324 Albach Géza királyi tanácsos és polgármester, valamint Szabó Gyula főjegyző s a két országgyűlési képviselő február 19-én szándékozott úrnak indulni Budapestre, amely azonban meghiúsult a február 18-án elhunyt egykori miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf ravatalozása miatt. 325 A sajtó mégis aktívan szólalt fel: az egyetemváros királyi tábláját ugyanis komoly veszedelemben látták Debrecen és Nagyvárad jelentős erőfeszítései miatt. Abbéli véleményüket hangoztatták, hogy Erdély egykori fejedelmi fővárosának, az erdélyi magyarság legfontosabb védvárának, a magyar kulturális törekvések legelőkelőbb „góczpontjának" minden körülmények között jussa van egy királyi táblához. Valóságos botránynak tekintették volna mellőzését. Legfontosabb érvként a Kolozsvárott működő Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karát hozták fel, amelyben „egy egész országnak jogásznemzedéke neveltetik elméletileg ép[p]en a juridikai pályákra". Debrecen és Nagyvárad jogakadémiáját ehhez képest „jogi középiskolának" minősítették. A területi elosztást tekintve jól érzékelték, hogy az ország keleti peremén Araddal együtt négy táblát elhelyezni lehetetlenség, de akként argumentáltak, hogy akkor inkább Debrecent és Nagyváradot mellőzzék, hiszen Bihar vármegyét és a Szilágyságot nyugodtan lehetne a kolozsvári ítélőtábla illetékességéhez is csatolni — nem csak megfordítva. Végül felszólították Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, TordaAranyos és Alsó-Fejér vármegyéket, valamint Deés, Beszterce, Szamosújvár, Gyulafehérvár és Torda városokat a kolozsvári mozgalomhoz való csatlakozásra. 326 A felhívást hivatalos formában is terjesztették: február 19-i keltezéssel küldte ki levelét a polgármester a környező törvényhatóságokhoz. „[...] törvényhatósági közgyűlésünk — fogalmazott a körlevél — a maga kebeléből egy küldöttséget is nevezett ki és megbízott azzal, hogy nevezett kérelmet a küldöttség az igazságügyminiszter úr előtt megjelenve, excellenciájának ez úton is magas figyelmébe és kegyes pártfogásába ajánlja [...] A felsoroltaknál fogva nemcsak czélszerű, hanem szükségesnek mutatkozik, hogy a városunk kebeléből kiküldött deputatio eljárásában a fentebb kiemelt törvényhatóságok és városok mélyen tisztelt küldöttei is részt vegyenek." A polgármester megkeresésére elsőként Torda jelezte részvételét. 327 EH 180. január 18. (15. szám) 1-2. p., 5. p. EH 1890. január 27. (22. szám) 4. p. EH 1890. február 3. (28. szám) l.p., február 6. (31. szám) 1. p. EH 1890. február 18. (41. szám) 5. p., február 19. (42. szám). 4. p. EH 1890. február 20. (43. szám) 1-2. p. EH 1890. február 21. (44. szám) 6. p., február 22. (45. szám) 5. p.
