Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

A küldöttség végül március első hetében indult útnak, s a hivatalos résztvevőkhöz később mások is csatlakoztak, például a kolozsvári jogi karról Csiky Viktor, a katolikus egyházjog tanára.

328 Albach Géza polgármester egy igen terjedelmes memorandumot készült átadni Szilágyi Dezsőnek. Ebben, a március 4-én kelt okiratban azokat a tényeket igyekeztek tiszteletteljesen kifejteni, melyek amellett harcoltak, hogy a felállítandó királyi táblák egyike Kolozsvárott helyeztessék el. Arra az esetre, ha két felsőbíróságot állítanak fel Erdélyben, Marosvásárhely mellett evidensnek Kolozsvárt tartották, ellenben ha csak egyetlen egy tábla szerveztetnék, arra az esetre számba vették azon okokat, melyek az addigi székhely megváltoztatását, s így a tábla Kolozsvárra történő áthelyezését támasztották alá. Kiemelten foglalkozott a memorandum az egyetem kérdésével — mondhatni az érvelés e köré fogalmazódott.

329 Rávilágított arra az egyébként valós tényre, hogy a magasan képzett jogászság további fejlődéséhez, a felsőbb bírótól elvárható jogi műveltséghez és annak szüntelen gyarapításához a legalkalmasabb egy egyetemi város, ahol „a gyakorlatot a legéletteljesebb elmélet nemesíti". Az egyetemen belül is kiemelkedő jelentőségűnek tekintette a könyvtárat, amelyhez a bírák is könnyen hozzáférhetnének. Ugyanakkor további előnyként hozta fel a bírák gyermekeinek továbbtanulási lehetőségét is, amelyet bármely életpálya tekintetében megtalálhatnak Kolozsvárott aránylag nem magas költséggel.

330 A város vasúti összeköttetéseit szintén dicsérte, mivel az úgy szólva „vasúti világvonal mentén fekszik". Valóban igaz volt, hogy az erdélyi városok leginkább mellékszárnyak, körvasutak mentén helyezkedtek el, velük szemben Brassónak és Kolozsvárnak megkérdőjelezhetetlen előnye volt. Az előbbi azonban a szomszédos Románia határához közel feküdvén, nem volt geográfiailag megfelelő. Marosvásárhellyel szemben pedig felhozták: az állam számára rentábilisabb és célszerűbb is lenne a táblát Kolozsvárra vinni, hiszen itt a város maga gondoskodna a megfelelő elhelyezésről kezdetben bérleti díj, később önálló palota formájában.

331 Végül a kormány tagjaival való találkozóra csak március 19-én került sor. A kolozsváriakhoz Kolozs vármegye, Torda-Aranyos vármegye, Szamosújvár és Torda városok képviselői is társultak. A küldöttséghez csatlakoztak még Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső, valamint br. Huszár Károly, gr. Horváth-Tholdy Lajos, gr. Esterházy Kálmán, Molnár Antal, levinczi Gaál Jenő, Miksa Elek, Papp Samu és Sombory Lajos országgyűlési képviselők is. Az Albach vezette küldöttség tisztelgett egyaránt Szapáry Gyula miniszterelnöknél és Szilágyi Dezső igazságügy-miniszternél, akik a „legnyájasabban" fogadták a vendégeket, s ígérték: „méltányos figyelembe fognak vétetni az érvek, melyek a küldöttség által tolmácsolt kérést támogatják." A biztonság okáért felkeresték az új földmívelésügyi minisztert, gr. Bethlen Andrást is, akik korábban Szeben vármegyei főispán volt.

332 328 EH 1890. február 28. (50. szám) 6. p., március 11. (60. szám) 5. p. 329 A Kolozsvárott működő egyetemről lásd: Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. I—II. Összeállította Gazda István. Magyar Tudománytörténeti Intézet. Piliscsaba, 1997. 10-51. p. 330 EH 1890. március 13. (62. szám) 2-3. p. 331 EH 1890. március 13. (62. szám) 3-4. p. 332 EH 1890. március 19. (67. szám) 5. p., március 20. (68. szám) 7. p.