Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
kassai híres jogakadémia elhelyezése körül ugyanis vita és válság adódott 1891-ben, mivel az addigi ingatlanból ki kellett költöztetni az intézményt annak rossz állaga miatt. 318 4. § KOLOZSVÁR 1. Erdély számára a kormányzat előzetesen két ítélőtáblát helyezett kilátásba, s 1890 januárjában a kolozsváriak örömmel vehették tudomásul, hogy városuk is felkerült a várományosok listájára. Igaz ugyan, hogy maguk egy bizottság kiküldésén túl addig nem igen tettek többet az ügy érdekében, ezért is sürgetett a sajtó mielőbbi öszszefogást: „nem lokálpatriotismus, nem a városunk iránti elfogultság, hanem a tiszta meggyőződés és az országos és igazságügyi szempontok tekintetbe vétele mondatja velünk azt, hogy az erdélyi részekben nincs egyetlen város, amely a királyi tábla elnyerésére illetékesebb volna Kolozsvárnál, az erdélyi részek vezérvárosánál. Kolozsvár falai között hatalmas szellemi élet lüktet, melynek egyeteme, középtanodái és számos culturintézménye folytonos tápot adnak." Felhívták a közönség figyelmét arra, hogy a város bír minden tulajdonsággal, amely egyben országos érdek is, s egyébként pedig úgy érezték, Erdély és Magyarország egyesülésekor (1848. évi VII. tc.) Kolozsvár hozta a legnagyobb áldozatot, mivel az első számú városból az ország második számú városává vált. Ezért méltányos volna a „recompensatio" egy királyi tábla formájában. 319 Végül is a város tanácsa tettekre szánta el magát: az országos megmozdulással egy időben felirati javaslat felterjesztésére készült, s e végből rendkívüli közgyűlést hívtak össze január 17-én délután három órára. 320 Előtte a jogi és a pénzügyi szakbizottság vette tárgyalás alá a tervezetet együttes ülésben január 16-án. Ebben Szabó Gyula városi főjegyző terjesztette elő a szövegezést, majd Dorgó Albert, Groisz Gusztáv és Dobál Antal tagok szóltak hozzá. 321 A közgyűlés egyhangúan el is fogadta a felirati javaslatot, s ennek értelmében a város százezer forintot ajánlott a tábla elhelyezésére, valamint további 12 ezret a berendezésre. Azonban érdekes megoldásként azt is kikötötték, hogy amíg nem dől el a kérdés véglegesen, addig csak ezen összeg kamatját, évi ötezer forintot fizetnek meg lakbér címén. Mivel az ideiglenes elhelyezés akár tíz évig is eltarthat, addigra ötvenezer forintot teljesítenek ekként, s majd akkor az említett százezret, valamint még kölcsönt is vesznek fel, ha szükséges, kétszázezer forint értékben. Hozzátették ugyanakkor, hogy ha a táblát később elvennék Kolozsvártól, akkor az állam az akkori (1890. évi) becsárban váltsa meg a székházat a későbbi beruházásokkal együtt. Kétségtelenül megterhelő áldozat volt ez a város részéről, nem csoda, hogy egy magát Claudio Politanusnak nevező cikkíró céltalan pazarlásnak minősítette: a kötelezettségek ugyanis a helybeli adófizetőket terhelték, holott az igazságszolgáltatás országos, állami feladat. FK 1891. március 28. (25. szám) 2. p., április 4. (26. szám) 3. p., május 18. (37. szám) 2. p. EH 1890. január 15. (12. szám) 2. p. EH 1890. január 16. (13. szám) 4. p., január 17. (14. szám) 5. p. EH 1890. január 17. (14. szám) 5. p.
