Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
jog majd visszaszáll a városra. Végül az egész épületet hivatalosan október 3-án vette át a város és a minisztérium a vállalkozóktól. 243 Augusztusban a tábla teljes személyzetével és minden osztályával birtokba vette az új palotát. Található volt benne hét tanácsterem, egy díszterem, a három tanács mindegyikének két-két ülésterem a megfelelő visszavonulási szobákkal, valamint az ügyvédek és a felek várószobája; az elnök egy dolgozó- és egy „előfogadó" szobája megfelelő előszobákkal. Ott helyezték el az elnöki titkár dolgozószobáját, az elnöki iroda két, a tanácselnökök egy-egy szobáját előszobával, mind az ekkor már 19 bírónak és a tanácsjegyzőknek egy-egy dolgozószobáját, a könyvtárt olvasószobával, a jegyzői irodát és a segédhivatalnokok (irodaigazgató, iktató, kiadó, irattáros, nyomdász) helyiségeit. A királyi főügyészség részére két főügyészi és egy helyettesi hivatalos szoba és kezelőszaki hivatalnoki helyiségek álltak rendelkezésre; továbbá az épületben lakott a portás és egy szolga. A szervezendő számvevőség részére 6 szobát engedtek át, és további hármat tartalékban tartottak a még kinevezendő bírák számára. 244 Az épületet Wagner Gyula budapesti építész tervei alapján debreceni vállalkozók bevonásával készítették el. A fővállalkozó Berger Jenő helybeli építész volt, aki Stahl Géza városi főmérnök felügyelete alatt irányította a munkálatokat. Az asztalosmunkát Harsányi István végezte, az ács Almási Ferenc, a lakatos Blaskovich Mihály, a bádogos Preiser Salamon, a kőfaragó Beck Sámuel, a szobrász Tóth András, az üveges Sám Sándor, a cserepező Tassi Károly, a festő és kárpitozó Hieszen Henrich és fia, a villamossági szakember Publig Ernő, a kályhakészítő Tóth Gyula, a címtáblakészítő Czellinger Ede, a légszeszberendezéseket szállító a helyi légszeszgyár volt. Egyes vezetékeket a Hunnia Gépgyár budapesti üzeme bocsátott rendelkezésre. A bútorokat Fodor Mihály budapesti, majd Schwarcz Vilmos debreceni bútorgyáros alkotta, a díszterem szekrényeit Hék Endre budapesti műasztalos készítette, a szőnyegeket pedig a Kuncz és társa helybeli cégtől rendelték meg. 245 A debreceni királyi ítélőtábla hosszú utat járt be, mire végleges helyére költözhetett: 1889-es megálmodásától kezdve 1896-ig, az utófelülvizsgálati munkákkal pedig 1899-ig kellett várni. Azonban ekkorra már nem Puky Gyula, hanem Bernáth Elemér volt a tábla elnöke. 246 Puky nem távozott a debreceni közéletből örökre: 1901. december 16-án az uralkodó Hajdú vármegye és Debrecen főispánjává nevezte ki. Azonban működése nem volt sikeres; 1903. december 11-én fel is mentették megbízatása alól. 247 243 HBML VII. 2/a. 1. d. 1964/1896., 477/1900. sz. irat. 244 HBML VII. 2/a. 1. d. irat szám nélkül. 245 HBML VII. 2/a. 1. d. irat szám nélkül. Felolvastatott 1897. január 3-án. Wagner Gyuláról és pályatársairól lásd: Pusztai László: A bírósági épület, in: Bírósági épületek Magyarországon. Budapest, 1993. 33-51. p. Az egykori debreceni királyi tábla (ma Hajdú-Bihar Megyei Bíróság) épületének fotói: 138-139. P246 HBML VII. 2/a. 1. d. 2010/1899. sz. irat. 247 Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867-1918. Debrecen, 2002. 179-185. p. A III. fejezet 1. §-ának eredeti közlése: Antal Tamás: A debreceni királyi ítélőtábla felállításásnak és Puky Gyula elnökségének története. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. XXIX. Szerk.: Radics Kálmán. 2002-2003. 215-230. p.
