Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
delkezésemre bocsátani s a helyiségek felszereléséről gondoskodni fognak". Az elnök megtekintette az épületeket és meghatározta az átalakítás szükséges munkáit. Ezek szerint az elhelyezés két épületet vett igénybe: az egyik a Piacz utca és a Széchenyi utca sarkán álló Podmaniczky Gézáné házának első emelete volt, a másik négy házzal odébb, a Széchenyi utcában átalakított „Korona" vendéglő egész épülete, de csak szeptemberig, mivel utána azon a telken a Kisúj utcára néző részen épülő új házba fognak átköltözni, amely majdan a végleges épület hátsó része lesz — az első a vendéglő helyén és a szomszédos telken fog állni. Tehát szeptembertől a Podmaniczky-házban és az addigra elkészülő Kisúj utcai épületben lenne elhelyezve a debreceni ítélőtábla. 229 Mivel két részletű volt az ideiglenes elhelyezés is (május-szeptember és szeptember után), ezért a biztosnak tekintett Podmaniczky-házat is csak ideiglenesen osztották fel úgy, hogy lehetőleg minden szerv elférjen valahol. E szerint ott helyezték el az elnökséget, az elnöki titkárt, az elnöki irodákat, két polgári tanácstermet, a polgári ügyekkel foglalkozó tanácselnököt, egy táblai hivatalszolgát és a királyi főügyészséget azzal, hogy az utóbbi szeptembertől a Kisúj utcába költözik át, s a helyét három bíró foglalja el. A Koronában szeptemberig két büntető tanácsterem, a büntető ügyekkel foglalkozó tanácselnök, 9 bíró hivatali szobája, három tanácsjegyző, a kezelőszaki hivatalnok és egy hivatalszolga szállásoltatott el. A Kisúj utcai épületbe szeptembertől átkerült az egész ügyészség, a Korona teljes „személyi anyaga" és még egy bíró is. 230 A provizórium 1896 derekáig szólt, mivel a Podmaniczky-házat ennyi időre bérelték, ergo addigra a végleges elhelyezésnek meg kellett valósulnia. 231 A királyi táblák helyiségeit úgy kellett megtervezni, hogy azokban minden bírónak jusson egy-egy dolgozószoba, azaz figyelni kellett „az igazságszolgáltatásnak gyakorlására hivatott közegek méltóságának architektoniai tekintetben is megfelelő külsőségekre [...]". 232 Az elnököt egyébként egy minisztériumi osztályvezető tanácsos előzte meg Liszkay Jenő személyében, aki a szakmai ellenőrzést tartotta a kijelölt ingatlanok felett. Úgy találta, hogy a Podmaniczky-ház még csak-csak megfelel az elnöki, elnöki személyzeti, két tanácstermi és két visszavonulási szobának, továbbá egy tanácselnöki, két bírói, egy jegyzői és egy felek szobájának befogadására, azonban a Koronát nem találta megfelelőnek sem a belső méretei, sem a tűzvédelmi szempontok alapján. Kiderült, hogy a benne lévő étterem és a táncterem nem is alakítható át igazán szerencsésen, ezért felhívta a várost, hogy nyolc nap alatt újabb épületet jelöljön ki a célra. 233 A Korona alkalmatlansága mellett neheztelésre adott okot az is, hogy a királyi táblát két épületben szándékozott elhelyezni a város, míg a minisztérium — joggal — csak egyet szeretett volna kijelöltetni, de azt jót. Végül mit volt mit nem tenni, a polgármester személyesen zarándokolt el az Igazságügyi Minisztériumba, s igyekezett meggyőzni a hatóságot a provizórikus elhelyezés elfogadásáról. Ennek a tárgyalásnak HBML VII. 2/a. 1. d. 36/1891. sz. irat. HBML VII. 2/a 1. d.. 36/1891. sz. irat. HBML VII. 2/a. 1. d. irat szám nélkül. Fischer Lajos: A szétosztandó kir. táblák helyiségeiről. JK 1890. május 16. (20. szám) 157-158. p. HBML VII. 2/a. 1. d. 10118/1891. sz. irat.
